A csermely[1]
Az isteni Princípium nem cselekszik. Azáltal, hogy nem tesz semmit,
nincs semmi, amit ne Ő tenne.
Csuang-ce
Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.
Váratlan látogatás fentről
Csukott szemmel ültem. Mikor felnéztem egy kis pók mászott a levegőben, egészen közel hozzám. Úgy látszott, mintha szabadon lebegett volna. Egy kis ideig úgy maradt, majd felkúszott ahhoz a lámpához a mennyezeten, ahonnan jött. Ez a le- és felutazás háromszor megismétlődött. Olyan volt, mint egy fontos titok megnyilvánulása.
A szál, amely a pók járműve, saját anyagából, önnön belsejéből való. Ilyenformán a pók minden csekélysége ellenére Krisztus és minden más égi Hírnök jelképe: az a „szál”, amelynek segítségével leszállnak a Földre, majd újra felemelkednek onnan, az isteni Ige, amely csordultig tölti őket: „Senki sem ment fel a Mennybe, csak az, aki a Mennyből szállott alá: az Embernek Fia, aki a Mennyben vala.”
Fordította: Szelényi Szentjóbi Annamária
Jegyzet
[1] [Forrás: Kurt Almqvist: Genom tingens portar. Meditationer. Delsbo, 1989, Åsak. Részletek. Az első, a negyedik, a hetedik, a kilencedik és a tizedik meditáció forrásául szolgált: Tradíció évkönyv, Debrecen, 2003, Kvintesszencia Kiadó, 211–212. o. (– A szerk.)]
