A papadam India-szerte ismert, csicseriborsólisztből készített sós ízű lepény, amely hasonlít lángosunkhoz, de jóval vékonyabb és nem kelt tésztából készül. Kenyér helyett és ropogtatnivalóként egyaránt fogyasztják. Papad (urdu), pappadam (malajálam), appalam (tamil), poppadum (angol) stb. néven ismert.
Az alábbiakban a 20. századi India egyik legismertebb és vitathatatlan hitelességű bölcse úgy énekli meg a papadam készítésének módját, hogy közben a szellemi önmegvalósítás fő fázisait is bemutatja. A tény, hogy az ételkészítés alkalmas a spirituális út szimbolikus leírására, az étel/étkezés/ételkészítés ősi misztériumaira, szellemiséggel való kapcsolatára utal.
Srí Ramana 1914–15 körül, a dél-indiai Aruná-hegy Virupáksa elnevezésű barlangjában élve írta költeményét, ahol édesanyja főzött neki és követői számára. A nagy bölcs gyakran segítkezett a konyhában, ám egy alkalommal megtagadta anyja ez irányú kérését, és inkább az alábbi dalt komponálta. Eredeti címe: Appala-páttu.
Az itteni fordítás Arthur Osborne angol változata alapján készült, a The Collected Works of Ramana Maharshi 1959-es kiadása nyomán (Rider & Co., 86–88. o.). A korábban megjelent magyar verzió K. Szvámínáthan fordítása révén közli a verset: Dal a poppadamról. In Srí Ramana Maharsi összes művei. Budapest, 2006, Filosz, 164–166. o. Szvámínáthan professzor változata filológiai szempontból pontosabb, Osborne-é azonban szebb. Az itteni megoldást – amennyire az angol forrás lehetővé tette – formailag a tamil eredetihez igazítottuk, a következő szövegközlés nyomán: The Works of Bhagavan Sri Ramana Maharshi in His Own Handwriting. Tiruvannamalai, 2002, Sri Ramanasramam, 26–27. o.
A papadam dala
Készíts papadamot, süsd ki, aztán edd,
Hogy vágyaid beteljesüljenek.
Bevezető versszak
Nem kell a világot bejárni,
És levertségtől szenvedni;
Készíts otthonodban papadamot
A „Te Az vagy”-tanításnak,
A páratlan igének, a ki nem mondottnak
Megfelelően, szavakkal nem kinyilvánítva,
Megkülönböztetés nélkül.
Az avatott bölcs,
Kinek csendje töretlen,
A nagy apoteózis,
Örök öröksége révén,
Mely lét, tudat, üdv.
1.
Tedd a csicseriborsószemet,
A test termőmezején,
Az ötrétű burokban növekvőt,
Az úgynevezett ént vagy egót,
Kőből készült mozsárba,
Mely a bölcsesség keresése
A „Ki vagyok én?” kérdés révén.
Ekként egyedül az önvaló
Szabad, az egónak részekre kell
Morzsolódnia, porrá kell őrölődnie,
Hogy nem-énné váljon –
Így kell szétzúzni ragaszkodásainkat.
Készíts papadamot, süsd ki, aztán edd,
Hogy vágyaid beteljesüljenek.
2.
Adj cissus-léhez,
Ami szent emberek társasága,
A készítés során,
Némi elmekontroll-köménymagot
És a csökönyös érzékek
Megfékezésének borsát.
Add ezekhez a megtartóztatás sóját,
Melynek közömbös
Az általunk látott világ,
Valamint az egység erényére
Irányulás aromáját –
Íme a fűszerek jelentése.
Készíts papadamot, süsd ki, aztán edd,
Hogy vágyaid beteljesüljenek.
3.
Gyúrd most tésztává az eddigieket,
A tudat kőedényébe téve,
Határozott mozdulatokkal,
Szüntelenül locsolva,
Az Én-Én heves simításaival,
A befelé forduló tudat
Mozsártörőjével megszabadítva.
Az elme lassan felhagy küzdelmeivel.
Nyújtsd ki akkor a béke sodrófájával,
A brahman-gyúródeszkán.
Folytasd ezt megállás nélkül,
A kedély lendületével.
Készíts papadamot, süsd ki, aztán edd,
Hogy vágyaid beteljesüljenek.
4.
A papadam, avagy a lélek immár kész,
Hogy serpenyőbe tedd,
Ami a nagy csend
Határtalan szimbóluma.
Előbb készítsd elő
A Legfelső tisztított friss vajával,
Most forrósítsd fel,
Míg a vaj sercegni nem kezd,
A bölcsesség önmagától ragyogó lángján
Süsd a papadamot, az ént, „Azzá”;
Valamennyit egyként élvezve –
Üdvvel, amire mindig törekszünk.
Készítsd az önvaló papadamját, aztán edd;
A tökéletes béke papadamját, és eltelsz vele.
Fordította: Horváth Róbert
