Az Ars et Viriditas kulcsszavai és cselekvési horizontjai

Ars Naturae Online, 2025. október 20.

Közös fogalomvilág egymás megértéséhez és a kapcsolatteremtéshez

1. Felismerés

Mi dolgunk valójában a földi életben? Honnan indulunk és hová vezet utunk?

A válasz megtalálásához fel kell ismernünk, hogy az ember földi hivatása és környezetével való viszonya mélyebb értelmet és feladatot rejt annál, mint amit a ma divatos ideológiák és elképzelések közvetítenek. A válasz az emberi lét beteljesülésével fonódik össze. A teljesség megtapasztalása pedig belső lehetőségeink kibontakoztatásával és egy meghatározott érték- és normarendszer szerint vezetett élettel érhető el.

Mi alapján mondhatjuk ezt? Egész egyszerűen általános emberi tapasztalat, de bizonyítékait megtaláljuk a kulturális, vallási, metafizikai hagyományainkban. Minden ember születésétől fogva tud egy szabad és boldog állapotról, amely szabadságot jelent a vágyaktól, késztetésektől és minden kényszertől. Szíve mélyén egész életében e szabadság vonzza a teljesség felé. Ezt a szabadságot azonban csak itt, szívében, a szavak és gondolatok – a szenvedélyek, vonzódások, érzéki benyomások – előtt, fölött vagy mögött képes megragadni, mert a formák és tettek világa korlátok között működik és működhet. Hogyan hidalhatjuk át ezt a szükségszerű ellentmondást?

2. Út

Önmagunkon kell dolgoznunk. Saját magunkat kell alkalmassá tennünk, megfelelő formába öntenünk ahhoz, hogy igazi válaszokat kapjunk. Szemléletünk és abból kiinduló cselekvéseink felülvizsgálatára és átformálására van szükség.

Ezért az egyéniség ma divatos álkultuszával szemben a saját természet ideáját valljuk, a személy és az ember istenképiségének fókuszpontjában. Lényünk, testi–lelki–szellemi adottságaink, képességeink, karakterünk és személyiségstruktúránk ebben az ideában teljesedik ki.

A saját természet helye az Isten által alkotott egyetemes rendben bizonyosságot ad arról, hogy az életszínvonalnak vagy életminőségnek a modern politikai és gazdasági ideológiák megoldásaitól eltérő értéke van, amely egyszerre korhű és hagyományos alapokon felismerhető, és megvalósítható. Tudnunk kell nemet mondani a kívülről manipulált életfelfogásra és olyan ösvényre lépni, amely a természettel, az élettel, Istennel harmóniában van.

3. Életminőség

Az Ars et Viriditas nem gazdasági és megélhetési szempontokat előtérbe állító közösség. Ugyanakkor alapelvei lefordíthatók ezekre a területekre: voltaképpen meghatározzák életünk e szintjeit. Az ember életminősége azonban mégsem anyagi és vagyoni körülményektől függ. Az élet színvonalát sorsunk, földi rendeltetésünk vállalása és teljesítése határozza meg.

Amit mindannyian keresünk, és ami az ember és a természet számára igazán szükséges, annak megvalósításához elsősorban nem anyagi eszközök kellenek. Mindannyian a teljesség jóval mélyebb és tartósabb élményére vágyunk annál, amit anyagi körülményeink adhatnak. Ez az állapot pedig – a 2. pontnak megfelelően – születésünkkel adott lehetőségeink kibontakoztatásával, és azok mértékéül szolgáló értékekkel összhangban vezetett élettel valósítható meg.

Ha az ember felismeri magasabb rendeltetését, az akadályokat és nehézségeket is könnyebb szívvel vállalja. Ez az út magasabb rendű megelégedettséget nyújt bármilyen anyagi értéknél. Más szavakkal: igazi megelégedettséghez az életvitelben való egyszerűség és időnk Istennek szentelése vezet. „Ne romlandó eledelért fáradozzatok” (Jn 6,27).

4. Rendeltetés

Ha a helyeden állsz: azt teszed, amit tenned kell; azt, amit szeretsz, s amit mással el nem cserélnél. Rendeltetésed összefügg alkatoddal és helyeddel az életben.

Megtalálni a helyed annyit tesz, mint megtalálni életed középpontját: eredőjét és célját. Keresd és találd meg a saját alkatodnak megfelelő utat és tevékenységi formákat. Tedd meg, ami ezen az úton szükséges. Fokozatosan, belátható és megvalósítható lépésekben haladj célod felé. Ez az, ami tartós és független sikerélményhez vezet.

Mi szükséges ehhez? Nem élni valamiben, hanem élni valamiért. Életünk origójának megtalálásához fel kell tennünk a kérdést, hogy mivégre vagyunk a földön? Mi a születésünk értelme? Ha őszintén kérdezünk, választ is kapunk. Az élet értelmét nem szűkíthetjük földi keretek közé. Ittlétünk korlátozott időt ölel fel, csak egy részét képezi az örökkévalóság felé vezető útnak. És a kérdező–szemlélő alany felismeri, hogy az alkotó jelenlétben élheti át a földi kereteken túlmutató teljesség előízét. A számodra legalkalmasabb hely és a földi rendeltetésednek megfelelő élet e jelenlét megtapasztalásához segít hozzá.

5. Összehangolás

Az összehangolás az emberi alkotóerőknek az istenivel, a saját akaratnak Isten akaratával történő összehangolását jelenti, amelyben mindenekelőtt az embernek kell aktív és megvalósító szerepet vállalnia.

Az isteni akarat a létezés támasza, tengelye, e köré szerveződik és rendeződik minden létező a világegyetemben. Az ember boldogulása és konstruktív tevékenysége e rendbe helyeződéssel válik teljessé. Embervoltunk legnagyobb feladata lényegében saját akaratunknak az isteni akarattal való összehangolásában áll.

„Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is” – ez minden harmónia kiindulópontja az egész világegyetem tekintetében. A többi létezőhöz hasonlóan nekünk is ebbe az irányba kell hangolnunk törekvéseinket, tevékenységeinket. Együtt, egységes szívvel.

6. Cselekvés

Szívből cselekedni annyit tesz, mint követni a törvényt, amit Isten írt az emberi lény középpontjába. Az Ars et Viriditas első lépésben e természettörvény igazságait mutatja fel, ezek felismerését segíti, összhangra vezérelve az örök törvénnyel.

Minden számít – igen, minden mozzanat. Minden elem hatással van az egészre, a végső műre és minden cselekvő gesztus hozzájárul az egészhez, vagy elvesz belőle minősége szerint. Jól tudja ezt a szakács, a pék, a földműves vagy az építész, bármely mesterember, vezető, gondolkodó.

A munkatevékenység sem kizárólag a „pénzkereset” eszköze, hanem elsősorban a művészet, az alkotói szemlélet és az elhivatottság révén önmagunk formálásának lehetősége. Ilyen keretek között beszélhetünk a munka szeretetéről, a munkánkra vonatkozó büszkeségről és méltóságról, a munka szabad vállalásáról, és arról a gondosságról és tudásról, amely a tevékenységek értékének, etikájának, az általuk vállalt áldozatoknak előfeltétele.

7. Művelés

Légy társalkotója Teremtődnek. A művészet mindig azon kihívás elé állítja az embert – és ehhez is ad támasztékokat szabályaival, cselekvésrendjének és a megfelelő hozzáállás kialakításával –, hogy az igazságot juttassuk kifejezésre a formák által. A művészet nem valamiféle felesleges, az élet alapvető ritmusától és jelenségeitől elválasztott fényűzés. A művészet a létezésünk kibontakozásától, alapvető létszükségleteink megteremtésétől, létfeladatunk beteljesítésétől elválaszthatatlan alkotóképesség és teremtőkészség, ami az ember istenhasonlóságából, Isten képére való teremtettségéből fakad. Nincs művészet művelés, önátalakítás nélkül. Életünk számos területén érvényesíthető az ősi elv, miszerint az emberi cselekvés és bölcsesség által kormányzott tevékenységek céljának, szándékának vagy arra kell irányulnia, hogy természetünk épségét helyreállítsa, vagy pedig arra, hogy mérsékelje azokat az elkerülhetetlen fogyatékosságokat, amelyeknek a jelen élet alá van vetve.

A művészet hozza életünkbe a szépség, az igazság és a rend egységét, segít a cselekvés éthoszának megőrzésében, tartást, méltóságot, egyenességet ad a tevékenységben. A művészet az alkotó szemlélet és tett egységét jelenti: ez adhat a hétköznapnak teret, ünnepi díszt, békét, otthonosságot, szorgalmat és lendületet. Így cselekedni annyit tesz, mint a tevékenységet magasabb szintre emelni, megnyitni a szakralitás felé.

Az alkotóképesség használata pedig az életfeladat végrehajtásához kapcsolódik, de oly módon, hogy a mű megalkotása során voltaképpen saját magunkat alakítjuk.

8. Ellenállás

Isten az ember teremtésekor szívébe írta az alapvető léttörvényeket, a létezés irányadó igazságait. Ha ezt megtagadják, elutasítják, vagy kifordított értelmezéseket adnak neki, ha a természettörvényt elnyomják, a természetes erkölcsöt megvetik, tudnunk kell erősen helytállni, hogy ne váljunk ilyesfajta ideológiák rabszolgáivá. Hasonlóképpen vonatkozik ez az olyan technológiai, gazdasági, társadalmi folyamatokra, amelyek nincsenek tekintettel az ember istenképmási voltára.

Szellemi és fizikai értelemben tudnunk kell kezelni a mai kor kihívásait és különböző tendenciáit. A legkülönfélébb helyzetekben is olyan erőt, belső támpontokat adó eszmei és szellemi kapaszkodókat kell találnunk, amelyek az anyagi érdekeken és eszközökön túlmutatnak. Az állhatatos belső ellenállás segítséget nyújthat a pusztán anyagi törekvések hajszolása ellen, vagy a virtuális világ leépítő tendenciáival, a médiaszuggesztiókkal és az aktuális társadalmi divatokkal szembeni erőfeszítésekben. Segít az emberi alkotóképesség értékeinek felismerésében, és megfelelő súlyozásában az ember és az általa készített eszközök, gépek használatában.

Az ellenállás gyógyszer a degeneráció ellen, a folyamatos megújulás lehetőségét kínálja. Minden olyan folyamat és valóságelem, amely úgy határozza meg magát, hogy egyszersmind leválasztja a transzcendens eredőtől és értékektől, önmaga ellen dolgozik. Az ilyesfajta törekvésekkel szemben szükségszerűen fel kell mutatnunk a teremtés örökkévaló rendjének – emberre és természetre vonatkozó – értékeit.

9. Sarokpont

Az ember cselekvő, valóságformáló, alkotó személy. Felelős döntéseiért és tetteiért, amelyek kialakításához az intellektus egyedülálló és mindent felölelő képességével rendelkezik. Figyelemmel, jelenléttel, érdeklődő odafordulással ismerheti meg választási lehetőségeit, és a létezés változhatatlan értékeivel összhangban hozhat jó döntéseket.

Így bármivel is kerüljünk szembe, tőlünk függ, mit választunk a felkínálkozó lehetőségekből. Az elhatározás és cselekvés lényege tehát a történések és dolgok megítélésének módjától függ, nem maguktól a történésektől vagy a létrehozott, tapasztalt dolgoktól.

Választás vagy döntés eredménye az is, hogy képesek vagyunk-e Istent lényünk legmélyebb, legigazabb valóságát alkotóként felismernünk. Ha ez megvalósul, az ember maga is alkotásként formálódik: egy benső átalakuláson megy keresztül. Intellektusával oly módon alakítja fizikai és ösztönös részét, hogy e benső tett cselekvő életének megszentelő gesztusa lehet.

10. Mívesség

Az Ars et Viriditas két kulcsfogalma: mívesség a tettekben, szüntelen megújulás lélekben, örök mértékek szerint.

A cselekvő megvalósítás alapja és anyaga minden olyan tevékenység, amelyben gondosság, mívesség, megformáltság van jelen: mindaz, amit önként vállalva, meggondoltan és szeretettel, értelemmel és szívvel végzünk.

Formateremtő ereje pedig az a törekvés, hogy a cselekvést a művészet értelemadó és valóságformáló erejével felruházva alkalmassá tegyük a világegyetem minden elemét létrehozó isteni alkotóerők közvetítésére.