Titus Burckhardt
Svájci német nemesi család sarja, a híres művészettörténész, Jacob Burckhardt unokaöccse és a neves szobrász, Carl Burckhardt fia. Firenzében született, ifjúkorát Bázelben töltötte, ahol tanulmányai során megismerkedett Frithjof Schuonnal, ekkor kialakuló barátságuk és mély szellemi kapcsolatuk pedig életük végéig kitartott. Egyike a legjelentősebb huszadik századi gondolkodóknak, a szakrális művészet, építészet és kultúra avatott ismerője, aki René Guénonhoz és Schuonhoz hasonlóan maga is áttért az iszlámra, Ibrahim Izz al-Din néven egy szúfi közösséghez csatlakozva. Néhány tanulmánya magyar fordításban is megjelent az Arkhé, az Axis Polaris folyóiratokban és a Tradíció évkönyvben, könyveit pedig a Stella Maris kiadó (Kristályparadicsom [Budapest, 1994]; Muszlim asztrológia [Budapest, 1994]), az Arcticus kiadó (Alkímia: Világkép és szellemiség [Budapest, 2000]; A szakrális művészet lényegéről a világvallások tükrében [Budapest, 2000]; Chartres és a katedrális születése [Budapest, 2001]), valamint a Sophia Perennis kiadó (Bevezetés a szúfi doktrínába [Érpatak, 2005]) jóvoltából ismerhette meg a magyar olvasóközönség.
