Rólunk

Az Ars Naturæ Online az Életharmónia Alapítvány ökofilozófiai műhelyének weboldala (internetes oldalunk 2012 óta működik, folyóiratunk 2010 óta jelenik meg). Az ember környezetéhez való viszonyát kutatjuk a tradicionális és a modern civilizációk, a hagyományos és a modern/posztmodern gyökerű megközelítés- és cselekvésmódok összevetésével. Érdeklődésünk mindenekelőtt az ökológiai válság elsőrendű okainak és megoldási lehetőségeinek, illetve a világvallások, szellemi tradíciók természetszemléletének és életfelfogásának a megismerésére irányul.

A természeti és az emberi világ tanulmányozásával a természet és az ember isteni eredetére szeretnénk rámutatni.

Célunk egy értékőrző környezettudatosság kialakítása, hogy a ma élő emberben újra felébresszük a szemlélődés, a csodálkozás képességét, ha úgy tetszik, egy metafizikai szépérzéket, amely minden igazi megújulás, minden megismerés és elmélyült tevékenység alapja.

Álláspontunk szerint a vallási-metafizikai hagyományok magukban foglalják a szükséges alapelveket a környezeti válság megoldásához (méghozzá adott népekre, területekre, sajátos körülményekre alkalmazva). Civilizációs problémáink kezeléséhez mindenekelőtt ezen alapelvek feltárására, mély megértésére, majd szeretetteljes alkalmazására van szükség, nem pedig – olykor rémálomszerű – elméletek, szabályozások kidolgozására, technikai felfedezésekre vagy transzhumanista utópiák hajszolására.

A szellemi tradíciók sokrétű tanításaiból az élet minden területén alkalmazható, az élet teljességére tekintettel lévő környezettudatos cselekvésmódok vezethetők le.

Feladatunknak tekintjük, hogy minderre újra és újra felhívjuk a figyelmet, akkor is, ha sokszor ismételjük magunkat.

Amennyire csak lehetőségeink engedik, kitartunk amellett, hogy az ember és a természet nem az úgynevezett „anyagból” származnak. Az ember a természetfölötti létre, az örökkévalóságra rendeltetett, s ez az a forrás, amely a világban életet fakaszt.

Úgy gondoljuk, hogy mindenekelőtt a célok, irányulások, eszmék és értékek összezavarodásából és megromlásából fakadnak a legnagyobb problémák civilizációnkban. Így ezeken a területeken van szükség leginkább tisztánlátásra.

A technika vonatkozásában sem magukra a technikai fejlesztésekre, eszközökre, hanem a létrejöttük mögött álló célokra, érdekekre és az egyéni vagy társadalmi felhasználásukból adódó következményekre érdemes koncentrálnunk. Szükség van az ember képességeinek és lehetőségeinek megvilágítására a technika felhasználását illetően, ám egy olyan feltételrendszerben, amely figyelembe veszi az ember hatalmas felelősségét az egész emberi nem és a természet vonatkozásában, továbbá pontos ismeretekkel mérlegeli a technikai civilizáció ártalmas következményeit is.

Oldalunk semmilyen módon nem propagálja a vallási szinkretizmust, határozottan elutasítja a vallások közötti határok eltörlésére, a vallások egyesítésére irányuló törekvéseket, távolságtartóan és kritikusan közelít ezekhez, illetve az úgynevezett New Age-hez köthető elképzelésekhez és mozgalmakhoz.

A világvallások eredeti, ortodox – a modernitás téveszméitől nem eltorzított – tanításaiban, valamint a premodern filozófiai irányzatok útmutatásaiban az ember természettel való közös együttélésének feltételrendszerét igyekszünk feltárni különböző szempontokból, összehasonlító és szintetizáló elemzések, tanulmányok, esszék, előadások közlésével.

Minden civilizáció, minden kultúra alapvető értékeit szakrális hagyományaiban, vallási tanításainak középpontjában találjuk meg. E középpontok köré szerveződő értékeket kötelességünknek érezzük megőrizni, védeni és felmutatni, hiszen olyan korban élünk, amelynek meglehetősen agresszív „kulturális” törekvései – olykor egy álságos értéksemlegességre hivatkozva, máskor az eltörlés nyilvánvaló szándékával – a valódi szellemi és anyagi értékek megsemmisítésében merülnek ki.

Megítélésünk szerint a Nyugat számára a kereszténység mélységes és mindenre kiterjedő tanításainak – lelki-szellemi és fizikai értelemben megvalósuló – újra megtalálása és szívbéli megélése jelentheti azt az utat, amely valóban hatékony lépésekhez vezet az élet teljességét átfogó gyógyulás felé.

Újra meg kell találnunk azokat a szellemi gyökereket, amelyek nélkül az élet igazi, erőteljes lüktetése elképzelhetetlen.

A Hagyomány értékeihez való ragaszkodásunk nem jelenti azt, hogy visszavágyódnánk a múltba, vagy hogy egy kiüresedett, élettelen múltbéli rendszert kívánnánk visszahozni.

Úgy látjuk, hogy a jelenleg zajló folyamatok megváltoztatása, az emberiség és a természet állapotának a szent hagyományok mentén történő globális méretű helyreállítása az ember önerejéből nem lehetséges. Egy ilyen visszatéréshez emberileg felmérhetetlen lelki–szellemi átalakulásnak kellene végbemennie, amely minden bizonnyal ugyancsak hatalmas fizikai változásokat is magával hozna. Ennek a lehetősége kizárólag isteni beavatkozással valósulhat meg, amiről a tradicionális tanítások a szükséges hangsúllyal úgyszintén beszélnek.

Ami a jelenlegi helyzetben számunkra bizonyos, hogy egyénileg és kisebb-nagyobb közösségekben az utolsó pillanatig lehetséges a tradicionális értelemben vett helyes és értékes élet alapelveinek tudatosítása és megvalósítása: az ember önmagával, embertársaival és a természettel szemben elkövetett romboló cselekedeteinek jóvátétele és helyreigazítása. Az ember még a halála pillanatában is megmentheti lelkét és vele egész világát: igaz útra térhet.

Ahogy Joseph de Maistre fogalmazott:

„Kétségtelen, hogy Isten a világegyetem mozgatója, de minden élőlény a tőle kapott szabálynak megfelelően mozog. (…) Ő mozgatja az angyalokat, az embereket, az állatokat, a nyersanyagot, mindent, de mindegyiket a saját természete szerint. Az embert viszont szabadnak teremtette, ezért ő szabadon mozog. Ez a törvény az igazi örök örvény és ebben hinni kell.”

Isten számos úton-módon, visszavonhatatlanul és egyértelműen az ember tudtára adta – és a természet által is arra tanít –, hogy nincs reménytelen helyzet, nincs reménytelen ember, nincs helyrehozhatatlan kár. Minden válság legmélyebb pontja ennek felszabadító belátásával ajándékoz meg. Ez az üzenet, amelyre egy látszólag kilátástalan helyzetben is a leginkább emlékeznünk és emlékeztetnünk kell.