A környezeti válság egy materialista és szekuláris természettudomány alkalmazásának eredményeképpen jött létre, és megoldása nem abban a paradigmában található, amely mindenekelőtt okozta.
„Manapság a természet kimerül a különféle »jelenségek« (a fény, az elektromosság, a hő stb.) vonatkozásában elgondolt törvények összességében. Ezek minden spirituális jelentés nélkül, pusztán matematikai relációk által meghatározva, kaleidoszkopikusan tárulnak elénk. Ezzel szemben a tradicionális világban a természetet nem »gondolták«, hanem – mint egy nagy megelevenedett szent testet: mint »a láthatatlan látható kifejeződését« – megélték.” – Julius Evola
A legmélyebb misztikus értelemben a természet szomjazik imáinkra, s ebben az értelemben olyanok vagyunk, mint egy ablak a természet épületén, amelyen át a szellemi világ fénye és levegője behatol és beáramlik a természeti világba.
Nem is olyan régen a szomszédos faluban élt egy kandúr. Egész nap aludt. Olyasmi, amit szellemi erőnek nevezünk, nem látszott a megjelenésén. Soha nem látta senki, hogy patkányt fogott volna. De ahol tartózkodott, sehol sem volt patkány található. És ahol csak megjelent, ahol csak feltűnt, ugyanez volt a helyzet: nyoma sem volt patkányoknak.
Legmélyebb tanításaiban minden vallás, a jelentős formális eltérések ellenére is az emberi lényeken belüli renddel kapcsolja össze a természet rendjét, és mindkét rendre az embernek és a természetnek egyaránt Eredetéül szolgáló Isteni Valóság lenyomatának hordozójaként tekint.
Szándékom az tehát, hogy írásommal a figyelmet ráirányítsam néhány általános alapelvre, amelyek áthatották a természeti rendnek, illetve azon belül az ember helyének tradicionális-religiózus felfogását.
Valójában a természet szakrális tudománya szükségszerűen a természet spirituális értelmének és jelentőségének megértéséhez vezet, és bármely szakrális tudománnyal való foglalkozás magába kell foglalja annak a szellemi üzenetnek a tárgyalását, amit a természet nyújt ritmusán és harmóniáján, formáin és működésén keresztül, valamint szimbólumai és a kegyelem által, mely különböző megnyilvánulásain át az Eredetből sugárzik ki.
