Ars Naturae Online

Siva előtt pasu, ’állat’, ’élő’ az összes létező
a szanszára forgásában, Brahmától fákig-füvekig.
Ő az úr a dolgok fölött, ezért az Állatok Ura,
Élők Ura, s megköt mindent pásákkal, bilincseivel,
s ezeket ő oldozza le áhítatos híveiről.

„A csillagoknak ez az egész elrendezése és a mennynek ez a roppant ékessége tűnhetik-e egyetlen épelméjű ember számára is olyannak, hogy véletlenül és vaktában ide-oda száguldó részecskékből jött létre?"

A lótusz közepén ülő, világteremtő ősatya,
az önmagától lett Brahmá fénylett, mint a lótuszvirág.

A kikelet felfoghatatlan varázslat, amely alól senki nem vonhatja ki magát; a nagy ébredés ideje ez.

„A világtól eltávolodva lazul az idő szorítása, és az őszi napfény meglágyítja és leolvasztja a hétköznapok szennyes, kemény páncélját, s aki addig szüntelenül kergette céljait, az most az értelmetlen hajszát feladva megkönnyebbül és felszabadul.”

A templom nem pusztán a világ »realisztikus« képe, hanem sokkal inkább »szerkezeti« mása, amely úgyszólván a világegyetem legbenső és matematikai szerkezetét idézi meg újra és újra. S ebben rejlik fenséges szépségének forrása. Mert »Szép alakon – mondja Platón a Philéboszban (51c) – most nem azt értem, amire általában gondolni szokás, élőlények vagy festmények szépségére, hanem – kimondom egyenesen – az egyenesre gondolok, továbbá a körvonalra, valamint az ezekből körzővel, vonalzóval, szögmérővel létrehozott síkidomokra és testekre. Érted? Ezek ugyanis szerintem nem csupán valamilyen szempontból szépek, mint annyi minden, hanem önmaguktól«.”