Közösség, társadalom, gazdaság

Az alaptévedés mindig ugyanaz: Darwin megtévesztő elméletei baljós politikai–gazdasági ideológiává alakultak.

A most következőkben egy átgondolt koncepció alapján szeretnénk értékelni a magyar közoktatási rendszert és azok résztvevőit. Őszinte és kon­struk­tív helyzetjelentést kívánunk adni. Az őszinte azt is jelenti, hogy rendkívül kritikus, ami a téma súlyosságát tekintve alapvető hozzáállás.

Ha a tanítás puszta adattárolássá silányul, ha nem követelik és támogatják a saját belátást, az önálló gondolkozást, a fenntartás nélküli kérdezést, az érvelést, akkor nem teljesülnek a képzésre, a kvalifikációkra vonatkozó társadalmi elvárások, ahogy az ember művelésére irányuló ősi pedagógiai feladatról sem gondoskodnak.

II. János Pál pápa hivatali idejének még meglehetősen korai szakaszában jelentette meg „Az emberi munkáról” című enciklikáját, amelyben ismét ezt a tradicionális keresztény munkaéthoszt ajánlotta modern világunk számára. Itt csupán arra teszek kísérletet, hogy felvázoljam ennek alapjait és következményeit.

A jelenkor számára idegen az a gondolat, hogy a gazdaság magasztos értelemmel is bírhat a lét tervében, s hogy másképpen is rátekinthetünk, mint elkerülhetetlen szükségszerűség – akár a szó mechanikus értelmében, akár a szellemiből részesülő és a szellemit szolgáló eszköz értelmében. Mindazonáltal a gazdaságban benne rejlik egy magasabb rendű, amelynek révén a gazdaság még saját magán is felülkerekedik (…).

Othmar Spann (…) nemcsak egy intellektuális istenbizonyíték logikáját, hanem az ember egzisztenciájának közepét látta a religióban, a legfensőbb Egészbe való visszakapcsoltságban. A vallás nem magánügy, és nem is a nép ópiuma. A vallás élethatalom.

Ez a rendszer soha nem tetszett nekem, akkor sem, amikor még nem volt szó ózonlyukról, melegházhatásról vagy higanyos halról.

A katasztrófa, ami felé közeledünk, oly elkerülhetetlen, mint az Ámen az ima végén. Ezt ma mindenki láthatja, aki nem dugja fejét a homokba. Bizony ma már aligha férhet kétség ahhoz, hogy a környező világ – vagy, ahogy sokan szívesebben mondanák, a közösségi világ – rombolásának okai nálunk, Nyugaton, nem utolsósorban a liberálkapitalizmus gazdasági módjában lelhetők fel, amely e tekintetben csak kevéssé marad el a korábbi Keleti Blokkban uralkodó államkapitalizmus gazdasági módjától.

A füvet virágjá­ban vágják: a fű még talán sír egy kicsit, de a búza csírájában már ott van millió utód, mért sírjon? Kicsit ellenáll, pattog a kemény szár, aztán ma­rokra fekszik szépen, mint aki tudja, hogy ez a rend. Mert a gabonákat marokra vágják, a markokból kéve lesz és a kévékből: kereszt.