Julius Evola
Valláskutató, filozófus, a legjelentősebb tradicionális gondolkozók egyike. Fiatalkorában a művészet (festészet és költészet) felé orientálódott, legjelentősebb fiatalkori művei azonban filozófiai kérdésekkel foglalkoznak. E művek (például Az abszolút individuum teóriája és fenomenológiája (1924); vagy a magyarul is olvasható Az individuum és a világ létesülése (1925 [2011, Kvintesszencia]) a filozófiatörténet kevéssé ismert, de jelentős állomását képviselik. Később a tradicionális szemlélet keretein belül intenzíven foglalkozott válságfilozófiával, társadalmi, történelmi és kulturális kérdésekkel, vallástörténettel, a gazdaságot és a tudományt meghatározó szemléleti keretekkel, mindenekelőtt pedig a különböző hagyományok metafizikai doktrínáival (főként a hermetikai–alkímiai hagyománnyal, a Grál--szellemiséggel, a buddhizmussal, a hindú és buddhista tantrajánával, illetve a taoizmussal). Magyarul megjelent könyvei közül néhány: Lázadás a modern világ ellen (1997, Kötet); A szexus metafizikája (2000, UR); A felébredés doktrínája (2003, Kvintesszencia); Emberek és romok (2005, Nemzetek Európája); A hermetikai tradíció szimbólumai, doktrínája és „királyi művészete” (2007, Arcticus); Meglovagolni a tigrist (2009, Persica).
