Frithjof Schuon
(1907–1998)
Tradicionális gondolkozó, spirituális tanító, művész. Gyermekkorától fogva intenzíven érdeklődött a metafizika, a filozófia és a vallások iránt. Könyveiben a nyugati és keleti hagyományok, szellemi tanítások legbensőbb lényegére irányította a figyelmet. Az 1930-as évektől intenzíven tanulmányozta a keleti kultúrákat, különösen az iszlám világot. Járt Algériában, Marokkóban, Egyiptomban és Indiában. Algériában találkozott szúfí mesterével, Sejk Ahmed al-Alawível. Rendszeresen publikált többek közt a Voile d’Isis (később Études Traditionnelles) és a Studies in Comparative Religion folyóiratokban. Több, mint húsz önálló kötete jelent meg, amelyek a hagyományos és modern civilizációk szinte minden területét érintik. 1948-as műve: a De l’Unité transcendante des religions (magyarul: lásd alább) az összehasonlító vallástudomány alapműve. Az 1950-es években érdeklődése az indián tradíció felé irányult. Thomas Yellowtail, a varjú indiánok sámánja révén az indián hagyományok legjelesebb képviselőivel került kapcsolatba. Később a sziú törzs tagjává avatták: a Wichapi Wiyakpa (’Ragyogó Csillag’) nevet kapta. Magyar nyelven eddig megjelent könyvei: Az isteni tudás (Budapest, 1993, A Hagyomány és a Transzcendencia Iskolája); Az emberi állapot gyökerei (Budapest, 2001, Arcticus Kiadó); A vallások transzcendens egysége (Debrecen, 2005, Kvintesszencia); Szufizmus: Fátyol és Kvintesszencia (Érpatak, 2006, Sophia Perennis). Egyéb írásai, művészeti alkotásai magyarul többek között az Arkhé, a Pannon Front, a Tradíció évkönyvekben, az Axis Polaris, a Magyar Hüperión folyóiratokban jelentek meg.
