„Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.”

Kurt Almqvist

 

 

„A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak […] az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel.”

Hamvas Béla

 

 

 

„Hogyan jöhet létre közvetlen kapcsolat a lélek és egy anyagi (például látott) tárgy között? Minthogy a lélek vagy a szellem – egyfelől – és az anyag – másfelől – egymástól lényegidegen (wesensfremd), nem tudnak egymással »érintkezni« bármilyen tág értelemben is ragadjuk meg ezt a fogalmat. Vagyis közvetlen kapcsolat a lélek és az anyag között nem lehetséges. (Emiatt lehetetlen közvetlen »kölcsönhatás a test és a lélek között«; egyébként épp úgy, mint a »parallelizmus« – amit másutt kifejtettem.) Ezért az érző lélek ismét csak valami lélekszerűhöz, szellemszerűhöz, intelligibilishez kapcsolódhat.

Nos, amivel az érző lélek érintkezik, az valójában tényleg valami anyagtalan: a dolgok intelligibilis, lényegi oka, princípiuma (Wesensgrund), amelyet egy igazi, a fizikára módszertanilag rárótt egyszerűsítéseket meghaladó természetszemléletnek el kell ismernie: létezik valami immateriális, ami a természeti dolgok alapjául szolgál! Azt állítjuk (és ezt másutt alaposan megindokoltuk), hogy minden anyagi természeti dolog – például egy kristály – alapjában egy immateriális gyökér, valami térelőtti és térfölötti, intelligibilis fekszik. A dolgok ezen immateriális gyökerei abban különböznek az emberi szellemtől, hogy nem gondolkoznak, viszont teret öltenek (verräumlichen)!

Valójában egy immateriális fejeződik ki az anyagi természeti dolgokban, például egy kristályban, egy térelőtti és térfeletti, amely csak bennük ölt teret. Az emberi szellem gondolkozik, a természeti létezők térbelivé válnak!”

 

 

Othmar Spann: Az ember együttélése a természettel

(Ars Naturae I. évf. 1–2. sz.)

 

Elolvasom az írást >>>

Megnézem az 1–2. szám Tartalomjegyzékét >>>

Vissza az Útjelzők rovathoz >>>