Himnuszok a boldogságos,
mindenkoron szeplőtelen
Szűz Máriáról

 

 


Id. Jean Bellegambe: Conceptio immaculata (kb. 1480)

 

Venantius Fortunatus

A Boldogságos Szűz Máriáról

 

Kit tenger, föld és csillagok,
áld és imád és prédikál,
a hármas mindenség Ura
Mária rejtekébe száll.

Kinek Nap, és Hold és mindenek
szolgálnak ezredek során:
kegyelemtől eláradott
szíve alatt hordja a Lány.

Ó boldog égi híradás:
kinek ama nagy Alkotó
méhébe vonja meg magát,
a mindenséget átfogó.

Ó boldog, égi hivatás:
a Szentlélek művelt csodát,
hogy akiért a nemzetek
sóhajtanak, szívébe szállt.

Ó dicsőséges Asszonyság,
napszépen fénylő tisztaság,
kit illet mennyben boldogság,
és égben, földön méltóság.

Életünk Éva elveszté,
te szent Szülötted megszerzé,
siralmainkat elvevé,
és boldogságunk megnyeré.

Égi királynak szent Anyja,
világosságnak ajtaja,
kiben az élet szép Napja
magát miránk kárasztja.

A tőled jött új Életnek
a nemzetek örvendenek,
örömmel téged tisztelnek
s nagy-vígan áldva zengenek.

Urunk, dicsérünk tégedet,
aki a Szűznek fia vagy,
Atyádat és Szentlelkedet
örökké, minden századon.

Ámen

(Sík Sándor fordítása)

 


Berthold Furtmeyr: Az élet és a halál fája Szűz Máriával és Évával (1489)

 

XIV. Benedek pápa

Szeplőtelen Fogantatás ünnepére

 

Ki szüzek őrizője vagy,
Istennek anyja, folttalan,
Az égi udvar ajtaja,
A Mennyországnak öröme,

Liliomszál tövis között,
Szépséges szép fehér galamb,
Szűz virág, melynek gyökerén
Sebünkre gyógyír sarjadoz.

Megvíhatatlan vártorony,
Hajótöröttek csillaga;
Álnokság ellen légy erőnk,
Fényed legyen útmutatónk.

Tépd el a tévelygés ködét
Zúzz el lappangó szirteket,
Segítsd az úttalan hajóst
A biztonságos part felé.

Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atyánk s Szentléleknek is,
Most és örök időkön át.

(Sík Sándor fordítása)

 


Ismeretlen festő műve (15. sz. Köln)


Stephan Lockner: Pázsiton ülő Madonna (15. sz.)
 

 

Szentviktori Ádám

Mária-éneke

 

Üdvöz légy, oh Szűzek Szűze,
Aki Megváltónkat szülte!
Te vagy ama Tenger-Tűze,
csalhatatlan csillaga:
az élet tengere ringat;
ne engedd törni hajónkat!
Kérd érettünk Megváltónkat:
imádj Istent, Mária!

Szél dühöng és tenger támad,
nyögnek zavaros hullámok;
fut a bárka, de futtának
szembe annyi szörnyeteg:
ott a gyönyörök sziréne,
sárkány, rablók, Szcillák réme…
Veszve a hajós reménye!
ezer halál fenyeget.

Deszkánk majd a mélybe roskad,
majd földobja haragos hab;
árboc ing, vitorla foszlad;
a kormányos mit tehet?
E bajokban elhal nékünk
egész állat-emberségünk:
anyánk! te légy menedékünk,
jó szellem a vész felett!

Te, kit égi harmat áldott,
s el nem vesztve szűz virágod
újmód szültél új virágot
e világnak – új igét,
ki az Atyával egyéltü
s méhedet választva vértül
szűz testedből vette értünk
földi húsnak köntösét.

Téged látott s kiválasztott
az, ki mindent bölcsen osztott
s erényedtől meg nem fosztott
mikor szent testedbe szállt.
Semmi kínt, sem rosszullétet,
ősanyánktól örökséget
nem éreztél, úgy szüléd meg
a Megváltót és Királyt.

Eleven gyökér, zöldellő
olajág, virág és szőllő,
ki nem magból lettél termő,
szent gyökér, áldott anya,
földi lámpás, égi ablak,
fénylőbb fényénél a Napnak,
könyörögj értünk Fiadnak
ne ítéljen szigora!

Hogy székénél a Királynak
legyen védője a nyájnak
mely bár a tilosban járdalt,
bocsánatról álmodott.
Nagy a Bíró kegyessége
aki a keresztre lépve
maga nyujtott reménységre
bűnösöknek zálogot.

Jézus, oh szent méh magzatja,
légy a világ áradatja
közt menekvés szabad útja,
égi révbe vezető:
tartsd a kormányt, vidd a gályát
csillapítsd a hab dagályát,
adj kegyedben könnyű pályát!
Vár az édes kikötő…

(Babits Mihály fordítása)

 


Michelino da Besozzo: Rózsakertes Madonna (kb. 1420–1435)


Martin Schongauer: Madonna a rózsalugasban (1473)

 

Ismeretlen szerzők

Szekvencia Asszonyunk Szűz Máriáról

 

Jessze bimbós vesszeje,
Tetsző tavasz elseje,
Üdvösség-hirdető.

Teljes rózsa, nincs tele,
Nincs egyetlen szepleje,
Szeplőt eltüntető.

Forrás lett a szűzi méh,
Paradicsom kertjeé,
Amely élő vizet ád.

Sőt aranytrón, Istené,
Hol az Atya fölkené,
Királyságra egy Fiát.

Illatoknak hajloka,
Csoda-templom csarnoka,
A nagy Mester remeke.

Melynek Krisztus volt maga
– Rajt a test a tunika –
Fölszentelő püspöke.

(Sík Sándor fordítása)

 


Angyali üdvözlet – vadászat az unikornisra

 


Ismeretlen lengyel mester alkotása (1450–1460)

 

Himnusz a Magyarok Nagyasszonyához

 

Boldogságos Krisztus Anyja, vigadozzál,
Mert a földre fényességet, vigaszt hoztál,
Boldogságot harmatoztál,
Drága bokor, édes bimbót virágoztál.

Nyiló rózsa, kérjük tőled, örök Szűztől,
Szabadítsd meg népedet a pokoltűztől,
S ha szívedből el nem űzöl,
Szolgálhassunk örvendezve, tiszta Szülőt.

Éva bűnét, melyért rajtunk sír adója,
Helyrehoztad, üdvösségünk ringatója,
Amikor az angyalszóra
Alázattal mondtad: „Isten szolgálója”.

Bűnösöknek boldogságos menedéke,
Keseredett, beteg szívek édessége,
Légy az árvák segítsége,
Ellenségtől biztos, boldog égi béke.

Boldog, aki Téged szüntelen magasztal,
Szentté lesz, kit elhalmozol szent malaszttal.
Krisztus olyat megvigasztal,
S vendégségre várja boldog égi asztal.

Esedezik színed előtt Magyarország,
Fáradt kezét segítségért nyújtja Hozzád.
Te kezedbe teszi sorsát,
Törököknek rabságából hogy kihoznád.

Előtted sír Magyarország könyörögve,
Hiszen tied századoktól minden rögje,
István király szent örökje
Isten után benned bízik mindörökre.

Szent fiadat, Boldogasszony, kérd e népért,
Győzelemmel verje vissza ellenségét,
Rabságának vesse végét,
Adja neki égen-földön üdvösségét.

Légy azért Pannóniának újítója,
Erősséges pogányoknak megrontója,
Magyarok vigasztalója,
Holtunk után mennyországnak megnyitója.

(Sík Sándor fordítása)