A materiális világ esszenciálisan szellemi világ. Mit jelent az, hogy »szellemi«? Azt, hogy szubtilisebb, mint az anyagi? Ezt is, de nem ez a lényeg. A világ akkor szellemi, ha tudati természete az átélésben nyilvánvalóvá válik.

László András

 

 

„A lég, a fellegek, az erdő,
Mikéntha minden zengene…
A föld, a csillagok, a tenger,
Minden szívemmel van tele.

És mintha mind lobogna, égne;
Rajongna, élne szikla, rög…
Állat, virág, fa, sőt az ember
Érezne tégedet, Örök!…

[…]

És mintha mind belém ömölne,
Az óceán s a csillagok,
Szín és sugár, dal, illat, éter:
Úgy érzem, én minden vagyok."

Komjáthy Jenő: Az örök dal (részlet)

 

 

„A Rig-véda azt tanítja, hogy Isten az egész természetben felismerhető – a hegyekben, dombokban, folyókban. »Az egyetlen szellem rajtam keresztül áramlik.« Amikor egy hegyen állva nem tudod, hol végződik a hegy, s hol kezdődik a tested, az az igazi imádság. Amint lélegzel, az egész természet lélegzik. Mikor kiengeded a levegőt, az egész hegy minden völgyével együtt a fuvallatokban lélegzik ki. Amint belélegzel, az univerzális életerő pránájának teljessége járja át a tested, csakúgy, mint a völgyeket, a folyókat, a hegyeket. Ez az egyedüli helyes kapcsolat a természettel.”

Szvámí Véda Bháratí

 

 

Ökofilozófia

Gyakran elfeledkezünk arról, hogy az emberek nagy többsége a világban még mindig a vallás törvényei szerint él. Mégis a legtöbb nyugati értelmiségi úgy gondol a környezettel kapcsolatos problémákra, mintha mindenki agnosztikus volna, egy Oxfordban, Cambridge-ben vagy a Harvardon kiművelt szekuláris filozófia követője, és így egy agnoszticizmuson alapuló, racionalista környezeti etika kidolgozásával kísérletezik, mintha ennek bármiféle jelentős hatása lenne a környezeti válságra. Fontos ténylegesen is szemügyre venni a világot, amiben élünk. Ha így teszünk, fel kell ismernünk, hogy a vallás valójában miért olyan jelentős a környezeti válság megértése és megoldása terén. Ne feledjük, ismétlem, hogy a világban az emberek nagy többsége vallásos elvek szerint él. A gyakran emlegetett statisztika, miszerint csak alig az emberiség fele él így, teljesen hamis, mert azt állítja, hogy a Nyugaton kívül van még egymilliárd-kétszázmillió ateista vagy nem vallásos kínai is. Ez egyáltalán nem igaz. A konfucianizmus nem filozófia, hanem egy rítuson alapuló vallás – erre még hamarosan visszatérünk. Az agnosztikusok és ateisták száma legfeljebb néhány száz millióra tehető, akik többnyire a nyugati világban szétszórtan élnek, hozzászámítva ehhez esetleg néhány ázsiai és afrikai nagyvárost is. De ez a csoport kisebbséget alkot a világon élő emberek viszonylatában. A más kontinenseken élők, továbbá Európában és Amerikában is elég sokan, lényegileg még mindig vallásos világban élnek. Jóllehet Nyugaton elveszett a természet vallásos szemlélete, még itt is létezik vallás, amit a legtöbb hétköznapi ember figyelembe vesz, és ilyen emberek a bolygó más részein sokkal nagyobb számban élnek.

"Zebegényi reggel" – Hegedűs Zoltán fotója

Ezért van az, hogy bármely szekuláris ideológia, amely megpróbálja helyettesíteni a vallást, egyúttal mindig megkísérli eljátszani a vallás szerepét. Ez történt a modern tudományosság ideológiájával Nyugaton, amelyet sokan „vallásként” fogadnak el. Ezért van az, hogy azok az emberek, akik tucatnyi árucikket próbálnak eladni a televíziókon keresztül, úgy tesznek, mintha „tudósok” – az „tekintély” ügynökei – volnának, akik mindig fehér köpenyt viselnek, nem pedig a tradicionális papok fekete palástját. Az új „papság” tagjaihoz hasonlónak akarnak látszani, és egy álvallás papságaként működnek. Egész vállalkozásukat úgy találták ki, hogy ne csupán szokványos tudománynak tűnjön, hanem olyasvalaminek, ami pótolja a vallást. Azon emberekkel, akik elfogadják ezt, valószínűleg elfogadtatható lesz egy tudományhoz kapcsolódó racionalista etika is, ám a világban az emberek nagy többsége még mindig figyel az autentikus vallásra. Következésképpen számukra semmiféle etika nem lesz hatásos, kivéve a vallási normákat.

Az őskori emberiség – miként a gyermek még ma is – a természetet titokzatosnak, csodálatosnak érezte és élte meg. Goethe – lévén nagy költő és természettudós – ezt ezen szavakkal juttatja kifejezésre: „Természet! Körülvesz, körülölel bennünket […]. Szüntelenül beszél hozzánk, mégsem árulja el titkát!” A természeten való eme csodálkozás a népek ősi mítoszaiban tükröződik vissza. A vallás nyelvén szólva azt mondhatnók, hogy a természeti ­csoda a szent, az isteni behatolása érzékileg tapasztalható világunk körébe. Ha mármost azzal a feltevéssel állnak elő egy későbbi korban– amikor ­„Isten” pusztán üres szó a tudós számára –,hogy a természet a merő véletlen szülötte, a természeti formák és fajok gazdagsága pedig véletlenszerűen jött létre, úgy ez nem még sokkal ámulatba ejtőbb-e, mint bármiféle isteni teremtésbe vetett hit? A természet megismerése szoros összefüggésben áll a ­természet iránti magatartással. Ahogy a természetet felfogjuk, úgy viszonyulunk hozzá és úgy bánunk vele. Ezt igyekszem feltárni egy futólagos áttekintésben – többről itt nem lehet szó –, az alábbi négy fejezetben: természetvallás, természet és kultúra, természet mint mechanizmus és a természet jelenkori problémája.

Pages