„Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.”

Kurt Almqvist

 

 

„A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak […] az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel.”

Hamvas Béla

 

 

Messzelátó

Történések, események, ajánlók

„A közvetlenség megőrzésére és megerősítésére szólítanak fel bennünket az Ars Naturae ötödik kötetének gyönyörű képeket és szerteágazó témákat felmutató oldalain, amelyek elsöprő erővel bizonyítják, milyen nélkülözhetetlen és bőséges tudást mutatnak fel a tradíciók és a tradicionális szemléletű szerzők a környezettudatosság vonatkozásában. Minden, amit a természettel kapcsolatban fontosnak tartottunk, megközelítéseik által egy magasabb értelmet nyer. Megtanuljuk általuk a tájakat, az égitesteket, a növény- és állatvilágot szimbolikusan szemlélni, melyből kiderül, hogy a »virágok az égi világ szépségének földi megtestesítői«, amelyek »vágyódva néznek valódi hazájuk felé«.

Megismerkedünk a szakrális kertészet rejtelmeivel, mely szépségével megnyitja lelkünket a transzcendenciára, hiszen e művészetben a »ligetek, sziklakertek, bokrok, kanyargós ösvények mind-mind azt a célt szolgálták, hogy a szemlélő figyelmét a közvetlen benyomás mögött feltáruló valóságra irányítsák«. Rájövünk arra, hogy a természet által nyújtott ajándékok iránti őszinte hálánk és a nálunknál hatalmasabb erők létének elismerése egyúttal hozzájárulhat ahhoz, hogy »újra felépüljön az emberben magában az, amit teljesen eltemetett«, illetve belátjuk, hogy »amennyiben nem így cselekszem, továbbra is az én merev börtönébe zártan élek és gondolkozom«.”

Időpont:
2016. november 11., péntek, 17:30
 
Helyszín:
Párbeszéd Háza
1085 Budapest, Horánszky u. 20.
Matteo Ricci terem

Az ökológiai, társadalmi, kulturális folyóirat új számának (VII. évf. 13–14. sz.) tartalmáról Kocsi Lajos főszerkesztő beszélget a folyóirat meghívott szerzőivel: Horváth Róberttel és Laki Zoltánnal.

Az új szám főbb témái: tudatökológia és mélyökológia; hagyományos nyugati és keleti esztétika és szépségelmélet; virágok, kertek szimbolikája; irodalom és természet; szakrális építészet; az élet princípiuma; vallás és tudomány kapcsolata.

Filmajánlóinkban olyan alkotásokra szeretnénk felhívni a figyelmet, amelyek valamiképpen utalnak a teremtés szépségében is megnyilatkozó természetfeletti valóságra. Filmekre, amelyek segítséget adhatnak a szavak, képek és zenei hatások kompozíciója mögötti szellemi perspektívák felfedezéséhez és életbe emeléséhez, s amelyek sajátos vizualizációs erejüknél fogva könnyebben megragadhatják az erre fogékony lelket. Természetesen nem állítjuk, hogy a mozgókép kifejezetten elsőrendű formája lenne a szellemi valóságok közvetítésének, és azt sem, hogy életünkben ugyanazt a szerepet töltheti be, mint a religio értelmében vett archaikus művészetek. Ám a létezés egyik elsőrendű jellegzetessége a nagyfokú összetettség, tehát akár egy filmben is valamely idea számtalan arculata tárulhat fel az értő figyelem számára, s hogy éppen milyen minőségben és összefüggésben mutatkozik meg, az elsősorban személyes, benső irányultságunktól függ. Ha a szemlélő megfelelő hozzáállást alakít ki magában, a filmművészet területén is csodálkozva tapasztalja majd: a Szellem ott nyilvánul meg, ahol akar.

„Új ökológiai folyóirat: Ars Naturæ” című cikkemben e kiadvány 1–2. számát, pontosabban kötetét, az eddigi legjobb magyar nyelvű ökofilozófiai könyvek közé soroltam, a Természet és szabadság (Osiris, 2000) és a Környezet és etika (L’Harmattan, 2005) mellé, és azt írtam, hogy kíváncsian várom a folytatást: sikerül-e fenntartani a színvonalat és kiegészíteni a már elhangzottakat.

Nos, a 3–4. szám, a második kötet itt van, az elsőnél is vastagabb (457 oldal), ugyanolyan színvonalas és számos új megközelítést tartalmaz. A modern tudományosság lesújtó kritikájával kezdődik, kilenc tanulmány bírál egyes tudományágakat és a „szcientizmust” mint egészt, feltárván néhány döntő pontot, amellyel a modern tudományok nagyban hozzájárulnak a természeti és társadalmi környezet egyre fokozottabban tapasztalható romlásához. Nemcsak arról van szó, hogy több tudományos kísérlet szennyezi a természetet és az embert, vagy hogy mára a tudományágak a gyakorta pusztító modern technika és politika kiszolgálóivá lettek, hanem arról, hogy szemléletük révén, már a maguk szemléleti alapjaival hozzájárulnak az ember és a környezet rombolásához, valamint az ember környezethez való normális viszonyulásának züllesztéséhez.

A környezetvédelem ma egyre kitüntetettebb figyelmet kap a jelenkori ember életében – hozzátehetjük, hatalmas ökológiai katasztrófák közepette. E kitüntetettség így nem meglepő, más szempontból – a dolgok mélyére tekintve – azonban mégis az, hiszen a modern civilizációban ez csupán az egyik terület, ahol tulajdonképpen minimális információk birtokában is szinte megoldhatatlan válsághelyzet középpontjában találjuk magunkat. Mindenesetre – ha más válságos pontokat talán igen – az ökológiai válságot már semmiképpen nem lehet „eltakarni”, egy bizonyos fenyegetettség állandóan jelen van, s e nyugtalanító helyzet egyre kevésbé engedi, hogy az ember álharmóniát alakítson ki, s dédelgessen magában és környezetében. Ezzel együtt a modern civilizációnak keményen és visszavonhatatlanul szembesülnie kell az alapját alkotó, pusztán néhány évszázados eszmék valódi arcával, mindazzal, amit általuk életre hívott, megteremtett. És nyilvánvaló, problémái nem oldódnak meg azzal, ha holnaptól mindenki szelektíven gyűjti a hulladékot, vagy nem vásárol hipermarketben, nem elég a takarékos izzó, a gázkibocsátással vagy az éghajlatbarát technológiákkal való üzletelés sem. (…)

A dolgok jelenlegi állása szerint nem tehetjük meg, hogy nem fordítunk intenzív figyelmet környezetünkre, s önmagunkra. Mindemellett az Ars Naturae folyóirat ezen bemutatkozó számával azt is jelzi számunkra, hogy az odafigyelés akkor lehet teljes, ha tisztában vagyunk önmagunk, s a dolgok végső lényegével, amely a különböző hagyományok szerint magával az Igazsággal, a mindenséget kormányzó ideák Alkotójával azonos.

Az Arne Naess és mások nevével fémjelezhető eddigi mélyökológia itt többek között azzal az alapfelismeréssel egészül ki és formálódik tovább különböző szerzők tollán keresztül, hogy a környezethez való adekvát viszony alapelveinek megtalálásához még mélyebbre kell ásni, a gondolkozásnak pedig kevésbé sematizálónak és leegyszerűsítőnek kell lennie. A szerzők és a szerkesztők szerint az elképzelhető legnagyobb segítséget ehhez a szellemi hagyományok nyújthatják – annál is nagyobbat és teljesebbet, amit Naess elképzelt. Az ember természetben elfoglalt központi vagy nem-központi helyzetére vonatkozó kérdést a nagy tradíciók például mindkét lehetséges irányban megoldották, és összehasonlíthatatlanul tökéletesebben, mint a mélyökológia bármely képviselője. Nem egy merőben új vallásos lelkületre, természetérzésre és cselekvésre van szükség tehát, hanem olyanra, amely a szellemi hagyományok komplex, mégis világos, természetre és környezetre vonatkozó tanaiból következik – megtalálva, végiggondolva és magunkévá téve azokat. Nincs szó múltimádásról, puszta romanticizmusról, hanem a modernitás mélyökológia által is megkérdőjelezett paradigmáinak további kritikájáról, valamint egy teljesen gyakorlatias kérdés megválaszolásáról: honnan meríthet az ember példákat a környezettel való viszonyának teljesértékű rendbetételéhez.

 

Ökológiai válság és transzcendencia – e kettő viszonya talán a legfőbb közös szál, amely összeköti a 24 tanulmány szinte mindegyikét. A Nagy Krízis egyik méltatlanul kis figyelmet kapó aspektusa ez – ha másért nem, már ezért is fontos az Ars Naturae bemutatkozó száma. „Már csak egy Isten menthet meg bennünket” – vélte Martin Heidegger nevezetes utolsó interjújában. És hasonlót sugallnak az új folyóirat szerzői/szerkesztői is. (…)

Az írások többsége (…) itt olvasható magyarul először, jórészt külföldi szerzők tollából, igényes fordításban. Külön erénye a kötetnek, hogy elsősorban itthon kevésbé ismert gondolkodók munkáiból válogat. Ráadásul a szokottal ellentétben nem ad elsőbbséget az angolszász vonalnak: többek között német, osztrák, olasz és „keleti” szerzők írásai is megtalálhatók a számban. Legutóbbiak közül külön említést érdemel a három szöveggel is szereplő iráni muszlim – bár ma már az Egyesült Államokban élő – vallástudós, Seyyed Hossein Nasr, akinek világos, hatalmas műveltségről tanúskodó írásai a kötet gyöngyszemei közé tartoznak. Döntően huszadik századi szövegek szerepelnek a számban, jó néhány közülük még a század közepéről származik. (E régi írások beválogatása is jelzi a szerkesztők bátor antimodern álláspontját.) A fordításokon és az utánközléseken kívül három eredeti tanulmányt is találunk a kötetben a környezeti nevelés témájában.

Életrend ♦ Környezetbölcselet
Környezeti nevelés ♦ Kultúra és művészet
Társadalom és gazdaság ♦ A tudomány határai

Mindeközben az olaj ömlött tovább, éppen úgy, ahogy azt Dr. Jessegrim kiszámította, Mexikó földalatti medencéiből bele a tengerbe, opálos réteget képezve felszínén, amely egyre csak terjedt és a Golf-áramlat sodrása miatt hamarosan az egész tengeröblöt beteríteni látszott.

A partvidék kihalt, a népesség a szárazföld belsejébe húzódott vissza. Milyen kár azokért a virágzó városokért!

A tenger rettenetes szépsége pedig fokozódott – a beláthatatlan felület számtalan színben ragyogott és csillámlott: vörös, zöld és ibolya váltotta egymást, majd újra mély, sötét fekete, akár a csillagok világának mesés álomképeiben.

 

„Úgy vélem, könnyen hihető, hogy a világmindenségben a látható teremtményeknél több a láthatatlan. Ki tárja elénk azonban valaha mindezeknek ő családjukat? És fokozataikat és rangsorukat és egyenként való foglalatosságukat? Mit művelnek? és mely helyeken lakoznak? Eme dolgoknak ismeretét mindig környékezte az emberi szellem; el sohasem érte. Mindazonáltal, nem kétlem, hasznos dolog, lelkünkben, mintegy ábrázolatban, eltűnődni a nagyobb és jobb világ képmásán: másként a napi élethez idomult szellem túlságosan a jelentéktelen dolgokra zsugorodik és teljességgel apró töprengésekben merül. Vigyáznunk kell azonban az igazságra, és mértéket kell tartanunk, hogy a bizonyosat elkülönböztessük a bizonytalantól, a nappalt az éjszakától.”

T. Burnet

Mindig öröm számunkra, ha komoly, ökológiai beállítottságú személyek és társaságok részéről valódi érdeklődés mutatkozik műhelyünk és folyóiratunk iránt, s kiváltképp megtisztelő, ha éppen az általunk nagyra becsült külföldi szerzők és gondolkozók hazájából érkezik ilyen irányú megkeresés.

Így jó érzéssel adunk hírt arról a német nyelvű ismertetőről, amely „Mélyökológiai indíttatású felvetések” címmel jelent meg a napokban a német ökológiai társaság, a Herbert-Gruhl-Gesellschaft honlapján. Szerzője és az ötlet kezdeményezője a Hamburgi Egyetemen oktató irodalom- és eszmetörténész, Dr. Michael Rieger.

Az Aktémosyné Kiadó gondozásában megjelent a Láthatatlan rezgéseim tánca minden című kötet. A könyv tisztelgő alkotásai László Andrást köszöntik hetvenedik születésnapja alkalmából.

László András a rendszerváltozást megelőző évtizedek óta a magyar szellemi élet kiemelkedő személyisége és különleges alakja. Filozófus, teológus, Hamvas Béla után a „tradicionális iskola” hazai megalapítója, akinek magyarországi befolyása René Guénon vagy Julius Evola nemzetközi befolyásához hasonlítható.

A tisztelgő tanulmányok tematikája széles spektrumon mozog: az ismeretelmélettől a történelemtudományi módszertanon át az asztrológiáig, a szubjektivista bölcselettől a művészetfilozófián át a buddhizmus és a hinduizmus egyetemes érvényű igazságaiig és részletkérdéseiig. Az összeállítást kiadatlan művek, bibliográfia és dokumentumok próbálják teljessé tenni.

„A művészet egy univerzális távlatokban gondolkodó civilizációban létünk közös eredetére emlékeztet. Ennek jelentőségét akkor értjük meg, ha belegondolunk, hogy Fra Angelico számára az alkotás éppen olyan természetes tett volt, mint levegőt venni. A jelenkorban viszont éppen az a megszokott, hogy az alkotás nem természetes folyamat: a világ gyors változásai miatt folyton keresni kell – nemcsak a helyét és az értelmét, de a megfelelő eszközeit is.”

Helyszín:

Budapest Galéria Kiállítóháza

1036 Budapest, Lajos utca 158.

A kiállítás 2012. június 14. és 2012. július 22. között tekinthető meg.

Június 22-ig látogatható Gálhidy Péter szobrász kiállítása a Molnár Ani Galériában.

Meghívó.


Erdő, szél