„Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.”

Kurt Almqvist

 

 

„A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak […] az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel.”

Hamvas Béla

 

 

„A legtöbb ember, aki birtokolja a szellemi  élethez elengedhetetlen képességeket, a szellem világát csak a formán keresztül képes elérni.  Hogy a forma e feladatra alkalmas legyen, a tradicionális művészetnek oly áttetszővé és átlényegültté kell csiszolnia, hogy a sokszerűségből fakadó sötétségét és homályát eloszlatva, mint egy tükör, a szellemi világ szépségét jelenítse meg. Lehet az egy építészetben alkalmazott geometriai alakzat, a festészetben vagy kalligráfiában alkalmazott minta vagy egy melódia.”

A „zene az isteni kegyelem egyik forrása lehet – kielégítve az elveszett és szomjúhozó lelkeket; menedékhely, amely megóv az idők negatív befolyásaitól, és – legalábbis némelyek számára – a csodás, ám időbe vetett szépségekből utat nyit az Abszolút szépségéhez. Minthogy e zene az örök világ dala az idő és tér világában, nem  érintheti sem elfajulás, sem romlás. Mint a hajnali napfény, üzenete mindig friss és életteli. Világunkban azért van jelen, hogy felnyissa szemünket és fülünket, s dallamainak segítségével – természetesen isteni segédlettel – megszabadulhassunk a haláltól, amit helytelenül neveznek életnek, és elérjük a valódi életet, amelyre semmi sem vet árnyékot.”

Seyyed Hossein Nasr [*]

 

 
Jegyzet

[*] Forrás: uő: A szúfizmus hatása a tradicionális perzsa zenére. Axis Polaris IV (2000) 65–72. o. Nagy Csaba fordítása. – A szerk.