„Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.”

Kurt Almqvist

 

 

„A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak […] az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel.”

Hamvas Béla

 

 

„A tavasz: a hajnalnak, a születésnek, a gyermekkornak a szimbólumát juttatja kifejezésre. E szimbólum: samāna szimbóluma, a tűzé, a ragyogásé. Samāna a belehelődés, a tűz, az égés, amely életet támaszt a természetben. A tavasz: a megnyilvánulás határvonalán való áthaladás a lét és az anyagvilág felé, az élet kezdete, az újjászületés valóra válása; a napfény, amely aláárad és betölti az élet terét.”

Kaczvinszky József: „F” Napló.
Meditációs Könyv a naponta uralkodó szimbólumokról

(Debrecen, 2003, Kvintesszencia)

 

Liszt Ferenc: Költői és vallásos harmóniák (Harmonies poétiques et religieuses, 1845–1852);
3. Isten áldása a magányban (Bénédiction de Dieu dans la solitude) – Claudio Arrau előadásában

 

Vissza a Zsoltár és látomás rovathoz >>>