„Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.”

Kurt Almqvist

 

 

„A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak […] az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel.”

Hamvas Béla

 

 

 

„Akit a teremtmények ilyen ragyogása sem világosít meg, az vak, akit ennyi kiáltás sem ébreszt fel, az süket; aki mindezekben az alkotásokban nem dicséri az Istent, az néma; aki ennyi jelből sem ismeri föl az Ősokot, az oktalan. (…) megállapíthatjuk, hogy mindaz, ami Istenből láthatatlan, a világ teremtése óta műveiből felismerhető, s így azoknak, akik ezekre figyelni nem akarnak, s Istent ezekben megismerni, áldani és szeretni nem akarják, nincs mentségük. Nem akarnak a sötétségből Isten csodálatos világosságára jutni…”

 

 

„Nyisd meg hát szemedet, hajtsd ide füledet, oldjad meg ajkad és tárd  föl szíved,
hogy minden teremtményben csak Istenedet lássad,
dicsérjed, szeresd és tiszteld, magasztald és imádd,
nehogy az egész világ felkeljen ellened.
Mert a föld kereksége harcba száll az esztelenekkel,
az értelmesnek viszont módot nyújt a dicséretre.
Elmondhatják a prófétával: Megörvendeztettél, Uram, műveddel,
s ujjongok kezed alkotásain.
Uram, mily nagyok a te műveid!
Bölcsességgel alkottad valamennyit és betöltötték a földet.

(Szent Bonaventura: A lélek zarándokútja Istenbe)