„Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.”

Kurt Almqvist

 

 

„A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak […] az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel.”

Hamvas Béla

 

 

„Senki sem tagadná, hogy a modern tudomány és technikai alkalmazásai sok hasznot hajtottak a kortárs világnak, még ha hosszabb távon olykor ki is derül, hogy meglehetősen kétes értékűek. Mindazonáltal sokan éreznek mély aggodalmat a tudományos felfedezések nyomában járó számos alkalmazást, közbeavatkozást és változást látván. Elég csupán olyan jelenségeket megemlíteni, mint a genetikus machinációk, a klónozás, a kriogenetika, az ipari betegségek, a „viselkedésmódosítás”, a gyógyszereknek ellenálló vírusok burjánzása, a nukleáris és biológiai hadviselés, a különféle környezeti katasztrófák, hogy indokolt balsejtelmek ébredjenek bennünk afelől, hová is tart velünk a tudomány és a technológia. Nem minden ok nélkül való, hogy az elmúlt két évszázad legnyugtalanítóbb és legnagyobb visszhangot kiváltó irodalmi alkotásainak némelyike éppen a nekilendült és elszabadult tudomány előre nem látott hatásaival foglalkozott – gondoljunk csak például Mary Shelley Frankenstein, vagy Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde című művére, esetleg Aldous Huxley antiutópiájára, a Szép új világra. Egyre több gondolkodó és komoly ember kérdőjelezi meg a „tudomány” üzemanyaga által hajtott és a technológia révén megvalósuló feltartóztathatatlan „haladás” modern jelszavát. Ebben a rövid kis cikkben szeretnék néhány általános megjegyzést tenni azon szempontokra vonatkozóan, ahogyan a tudományt felfogják a jelenkori világban, továbbá vázlatosan ismertetni egy perspektívát, mely szembeszáll a modern mentalitás természetével. (…).

Valójában lehetetlen különválasztani a modern tudomány módszertanát annak teoretikus alapjától, amit a »szcientizmus« szóval illethetünk. A szcientista platform talán legfőbb pillére az a feltevés, hogy a modern tudomány önmagában hordozza a szükséges és elégséges eszközöket az anyagi világra vonatkozó minden vizsgálódáshoz, továbbá olyan autonóm és önszentesítő törekvés lehet és azzá is kell válnia, ami önmagán kívül semmiért sem felelős. Ez új eszme volt az emberi gondolkodás történetében, mely radikálisan szemben állt a tradicionális nézettel, miszerint a természeti világra vonatkozó bármely vizsgálódás csak a filozófia és a vallás nyújtotta nagyobb, átfogóbb kereteken belül folytatható megfelelő módon.

A modern tudományt a reneszánsz óta tartó kibontakozása során egyfelől az empirikus filozófia támogatta, biztosítva számára az intellektuális logikai alapokat, másfelől pedig a technológia és az ipar, teret adván alkalmazásainak. Eljárásait tekintve racionális, analitikus és empirikus, tárgyára vonatkozóan materialista és kvantitatív, alkalmazásai pedig haszonelvűek. A modern tudomány tehát természeténél fogva képtelen megérteni vagy befogadni bármely érzékfeletti rendbe tartozó valóságot. (…)

 


Joseph Wright of Derby: Egy kísérlet madáron légpumpában (1768)

 

Noha a modern tudomány kétségtelenül számos materiális információt tárt fel, amely korábban ismeretlen volt, kiszorított a helyéből egy olyan tudást, amely végtelenül meghaladja ezeket. Amint Gai Eaton a modern tudomány sokat magasztalt »felfedezései« kapcsán megjegyezte, »Tudatlanságunk azon néhány dolgot illetően, melyek igazán számítanak, éppannyira elképesztő, mint a jelentéktelenségekkel kapcsolatos ismereteink bősége.« (…).

A tradicionális felfogás kulcsa a dolgok szimbolizmusának természetében rejlik – ez olyasfajta tudás, amely meglehetősen nehezen elfogadható és hozzáférhető a szcientista mentalitás számára. (…) Egy materiálisan pontatlan, de szimbolikusan gazdag nézet mindig inkább előnyben részesítendő a nyers tények világánál. A töredékes, materialisztikus és mennyiségi szemlélet zsarnokságának befolyása alá kerülvén a modern tudományt menthetetlenül korlátok közé szorítja saját ismeretelméleti bázisa. Spirituális valóságokról a modern tudomány nem tud és nem is tudhat egyáltalán semmit.”

Harry Oldmeadow: Tudomány, szcientizmus és önpusztítás

(Ars Naturae II. évf. 3–4. sz.)

 

Elolvasom az írást >>>

Megnézem az 3–4. szám Tartalomjegyzékét >>>

Vissza az Útjelzők rovathoz >>>