„Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.”

Kurt Almqvist

 

 

„A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak […] az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel.”

Hamvas Béla

 

 

 
Időpont:
2016. november 11., péntek, 17:30
 
Helyszín:
Párbeszéd Háza
1085 Budapest, Horánszky u. 20.
Matteo Ricci terem
 

 

Az ökológiai, társadalmi, kulturális folyóirat új számának (VII. évf. 13–14. sz.) tartalmáról Kocsi Lajos főszerkesztő beszélget a folyóirat meghívott szerzőivel: Horváth Róberttel és Laki Zoltánnal.

Az új szám rovatai: Életrend, Környezetbölcselet, Környezeti nevelés, Kultúra és művészet, Szakrális tudományok, A tudomány határai.

Főbb témái: tudatökológia és mélyökológia; hagyományos nyugati és keleti esztétika és szépségelmélet; virágok, kertek szimbolikája; irodalom és természet; szakrális építészet; az élet princípiuma; vallás és tudomány kapcsolata.

„[A] szépség mindenütt felbukkan, ahol csak megengedi ezt a természet menete, de ő ma­ga sohasem jön létre, és ahol mégis létrejönni látszik (de csupán látszik), ott csak azért jöhet létre, mert eleve létezik. Ha tehát valamely művet vagy dolgot szépnek nevezel, akkor csak az illető műről mondhatod, hogy létrejött, a szépségről nem, mert ez természete szerint – tehát az idő közepette is – örökkévaló.”

Friedrich W. J. Schelling