Ars Naturae Online

A szépség nem a műalkotások valamilyen speciális vagy kizárólagos értelemben vett sajátsága, hanem sokkal inkább egy minőség vagy érték, amely minden létező dolog révén megnyilvánulhat, valóságos lényük és tökéletességük fokához mérten. A szépség spirituális vagy anyagi szubsztanciákban, az utóbbi esetben pedig természeti objektumokban vagy műalkotásokban ismerhető fel. Feltételei mindig ugyanazok.

A hagyományos szemléletben, amely az embert egy abszolút, isteni középpontból eredezteti, és legfőbb feladatának tekinti, hogy eme valóságba saját földi lényének átalakításán keresztül visszatérjen, a természeti környezet megóvása és gondozása e centrális életfeladat egyik fontos elemeként és részterületeként jelenik meg. E felfogásban a környezetet érintő emberi aktivitás elválaszthatatlanul összefonódik a személyes önkorrekció benső lépéseivel, illetve a természeti jelenségek tudati átélésének elmélyítésével.

– Vidék és helyi kultúra
– A dél-balatoni tájról
– Imaginális ökológia
– Mesterségek és szakralitás
– Az érzékelés teológiája
– Oktatás, tudás, megismerés tradicionális perspektívában
– Anyag és szellem a művészetben
– Telepy Károly festészetéről
– Az időről, az öregkorról és a fájdalomról

Wakan nagyon sok dolgot jelent. A lakota azokból a dolgokból érti meg jelentését, melyeket wakannak tekint; mégis az értelmét olykor el kell magyarázni neki. Ez olyasvalami, ami nehezen felfogható. Ekképpen wasica wakan fehér gyógyító embert jelent; de egy lakota gyógyító elnevezése pejuta wacasa. Wicasa wakan a régi vallás lakota papjára használatos kifejezés.

Így szólt hozzám uram, Jézus Krisztus királyunk: »menjünk a szent hegyre«, és elmentek vele a tanítványai, miközben imádkoztak, és íme két férfiú. Képtelenség volt az arcukra tekinteni, mert fény jött róluk, mely fényesebb volt a napnál, és a ruhájuk is fényes volt, hogy nem lehet elmondani, és nincs semmi, ami felvenné velük a versenyt ebben a világban. Nincs olyan száj, amelynek édessége el tudná beszélni szépségük kellemességét, mert csodálatos és különleges volt külsejük.

A legenda szerint egy alakommal, amikor a Buddha – közvetlenül felébredése előtt – a bódhi-fa tövében ült meditációba merülve, megrohanták Mára, a Gonosz démonseregei. Miután rendíthetetlen nyugalmából nem tudták kimozdítani, elhatározásában nem tudták megingatni, „irigységében és féltékenységében felbőszülve” előlépett maga Mára, hogy megalázkodásra kényszerítse, a céljáról való lemondásra bírja őt, és a legmagasabb rangot, a legfelsőbbnek és legkiválóbbnak járó tiszteletet magának követelje

„Az Úr lakozik mindenben,
mi ebben az eleven kozmoszban él és mozog.
Ezért annak örvendj, ami néked jutott […].”

Siva előtt pasu, ’állat’, ’élő’ az összes létező
a szanszára forgásában, Brahmától fákig-füvekig.
Ő az úr a dolgok fölött, ezért az Állatok Ura,
Élők Ura, s megköt mindent pásákkal, bilincseivel,
s ezeket ő oldozza le áhítatos híveiről.