„Csak a halál beállta lep meg minket, nem maga a halál. Egy pillanatra megrémülünk, mint amikor felébresztenek. Azután már tudjuk, eljött a felkelés ideje. Tudtuk ezt egész alvásunk során, a hosszú éjszaka alatt is. Ahol a lélek átadja a helyét a halálnak, magasabb értelemben véve meggyógyul, s az életét olyan útnak látja, amely felderítetlen hajlamokon vezetett keresztül.
♦
Csupán egyetlen alapelv létezik, nevezetesen az, hogy barátságot kell kötnünk a halállal.”
Ernst Jünger
