Fillozófus, könyvtáros. A világvallások bölcseleti vonatkozásainak vizsgálatára szakosodott. A komparatív teológia képviselője, a Magyar Hüperión főszerkesztője. A tudatökológia alapelveinek megfogalmazója és irányvonalának kidolgozója.
A teljes ökológiai válságot megoldaná, sőt, nem hagyta volna kibontakozni, ha így tekintenénk a környezetre: nem kívül, hanem belül, bennem van. Így lehetne, lehet a természetet a legjobban, a legszebben, a legmélyebben, a legtisztábban megélni is.
A tudatökológia egyik kiindulópontja, hogy az ökológiai gondolkodás átvihető a tudatra, mivel az ember tudatállapotai szintén oikoszt, környezetet képviselnek a saját – egyszerre statikus és dinamikus – lényege körül. Az átvitel azért is lehetséges, mert a tudatosság az ökológia bármely változatának fundamentumát képezi.
A tudatökológia nem egy irányzat a számos ökológiai irányzat között, és nem is egy ága az ökológiának. Inkább – eltérően az irányzat szó legfelszínesebb jelentéseitől – egy irányvonal, amely minden ökológiai irányzatban és diszciplínában hasznosítható, mely komolyan veszi.
Az a feltevés, hogy a metafizikai irányulás a természet kárára érvényesíti magát, hogy lebecsüli vagy akárcsak alulértékeli a természeti létezők körét, és hogy a nagy szellemi tradíciók metafizikai orientációjuk következtében hozzájárultak napjaink természeti és ökológiai válságához, finoman szólva nem megalapozott. Nem állja meg a helyét, érvénytelen.
A tudatökológia nem pusztán egy új ökológiai irányzat, nem egy tudományág, nem egy aldiszciplína. Inkább egy átfogó és markáns irányvonal, amelynek az ökológia minden verziója számára van mondanivalója. Elméletileg az ökológia valamennyi formája végezhető a tudatökológia elvei szerint.
Képzeljük magunk elé az egyre hatalmasodó hulladéklerakó telepek látványát, majd gondoljunk bele, hogy a durvafizikai szemét, bármennyi legyen is, mindig sokkal kevesebb a finomfizikainál. A konkrét hulladék növekvő mennyisége még több gondolati, mentális, érzelmi és lelki szemét meglétét feltételezi.
