Vajon s nem kiált-é az bölcsesség Mennyből,
Onnét alászállván hegyek tetejiből,
Sőt városokban is utcák közepiből,
De még házoknak is belső küszebiből?

Herceg Esterházy Pál: Az Isteni bölcsességről

 

 

„A fák, vagy az ég, a szél, a madarak, vagy a csillagok mindennap megajándékoznak. Megtaláltam a világ tengelyét.”

Hamvas Béla

 

 

„Ha valaki megkérdezné a természetet, hogy  miért hozza létre a műveit, a következőképpen válaszolna (ha egyáltalán odáig ereszkedne, hogy feleletet adjon): Helyénvalóbb lenne nem kérdezned (vagyis nem az eszeddel kutatnod), hanem csendesen tanulnod, ahogyan én is hallgatag vagyok. A beszéd ugyanis nem az én utam (hanem a Szellemé, aki szavakban nyilatkoztatja ki Önmagát). Azt kell tehát megtanulnod, hogy minden, ami létrejön, az én néma szemlélődésem tárgya, annak a szemlélésnek, amely eredendően a sajátom, mivel én magam is kontemplációból származom (mégpedig az »univerzális lélekéből«, mely az Univerzális Szellemet kontemplálja, éppen úgy, ahogyan az utóbbi a Végtelent kontemplálja). Szeretem a kontemplációt, és az, ami bennem szemlél, azonnal létrehozza kontemplációja tárgyát. A matematikusok számokat és ábrákat jegyeznek le kontemplációjuk eredményeként. Én azonban nem írok le semmit. Csak nézek, és a materiális világ formái felmerülnek, mintegy belőlem eredve…”

Plótinosz: Enneades III. 8. 4.

 

 

 

 

Tartalomjegyzék

Megrendelés

 

„Aki a különböző hagyományok természettel kapcsolatos tanításait a környezetvédelem jelenkori szempontjai alapján értékeli, könnyen arra a meggyőződésre juthat, hogy a tradicionális környezetfilozófia valamiféle elvont, bölcselkedő jellegű diszciplína, amely (…) nem ad semmiféle útmutatást azzal kapcsolatban, hogy »mit kell tenni«. Ez azonban nem így van. A hagyományos szemlélet minden területen, így a természeti környezet vonatkozásában is erősen gyakorlat-orientált (…). Csakhogy egészen mást ért »gyakorlat« alatt, mint a modern környezetvédelmi mozgalom.”

Laki Zoltán

„Amikor igazán gyakorlatiasak akarunk lenni, még mindig azt mondjuk: »Térjünk vissza a földre.« De ezt általában nem vesszük eléggé szó szerint. Ha ismét fel akarunk emelkedni a szellemi erő magasságába, először vissza kell térnünk a földre. Vagyis meg kell próbálnunk ismét értékelni azokat a cselekvéseket, amelyek által kapcsolatban állunk a földdel, és amit gazdálkodásként ismerünk. Újra kell gondolnunk minden ideát a földdel kapcsolatban (…) és így minden cselekedetünket, ami valamilyen értelemben a földet érinti”.

Lord Northbourne

„Az emberi munka őseredeti értelmét (…) abban a tényben lelhetjük fel, hogy az nem pusztán készség vagy szakértelem valaminek a megtételéhez, hanem felölel egy emberfeletti tudást is a létről. (…) S ha a szakrális hagyományokhoz fordulunk, melyek kifejezésmódjának folyamatos csodálattal adózunk (…), felfedezzük, hogy a munkás, a mesterember vagy a művész elhivatását nem életének anyagi körülményeitől kapja, hanem a legmagasabb forrásból ered. (…) Ha újra rá akarunk lelni a munka »spirituális magjára«, (…) arra is emlékeznünk kell, hogy minden reformot magával az emberrel kell kezdeni”.

Brian Keeble

„A modern világ számára az evolucionizmus olyan, mint egy »vallási« elv, amint az a marxizmusban különösképpen megmutatkozik. A marxizmus teljesen azon alapszik, amit követői a történeti evolúció tudományos alapjának neveznek. (…) Mára a marxizmus megszűnt, mint dogmatikus elmélet, és a marxisták mindössze néhányan maradtak. A többiek feministákká, zöldekké és hasonlókká váltak, mindazonáltal a filozófia, melyet a marxizmus magáévá tett, jórészt továbbra is jelen van”.

Seyyed Hossein Nasr

„Kevesen tudják illetve veszik kellő­képpen figyelembe, hogy a minő­ségek emberi elme általi tapasztalása önmagában megdönthetetlen természetfilozófiai érveket szolgáltat a mechanisztikus, mennyiségi anyagfelfo­gásra alapozott modern materializmus­sal szemben. Az egyszerű tény, hogy az emberi tapasztalásban léteznek példá­ul zöld falevelek, megmutatja, hogy a materializmus hamis.”

Vukics András

„A ember sorsa és kiváltképpen végső rendeltetése nem korlátozódik erre a világra. Értelmünket és akaratunkat, minden nemesebb képességünket finomabb ruhára szabták, isteni mintára formálták. De kísérletet tettünk arra, hogy megtagadjuk jobbik részünket, és létrehozzunk egy elvtelen vagy hamis elvekre épülő civilizációt (…). Vakmerő önhittségünk következményeit éppen most aratjuk le. (…) A mérgező hulladékok telepei és minden ehhez hasonló visszaélés a természettel szemben az emberi lélek állapotának tükre, e lélek minőségi állapota az, ami elkerülhetetlenül visszhangra lel az emberiség természeti környezetében”.

Alvin Moore