Vajon s nem kiált-é az bölcsesség Mennyből,
Onnét alászállván hegyek tetejiből,
Sőt városokban is utcák közepiből,
De még házoknak is belső küszebiből?

Herceg Esterházy Pál: Az Isteni bölcsességről

 

 

„A fák, vagy az ég, a szél, a madarak, vagy a csillagok mindennap megajándékoznak. Megtaláltam a világ tengelyét.”

Hamvas Béla

 

 

„Ha valaki megkérdezné a természetet, hogy  miért hozza létre a műveit, a következőképpen válaszolna (ha egyáltalán odáig ereszkedne, hogy feleletet adjon): Helyénvalóbb lenne nem kérdezned (vagyis nem az eszeddel kutatnod), hanem csendesen tanulnod, ahogyan én is hallgatag vagyok. A beszéd ugyanis nem az én utam (hanem a Szellemé, aki szavakban nyilatkoztatja ki Önmagát). Azt kell tehát megtanulnod, hogy minden, ami létrejön, az én néma szemlélődésem tárgya, annak a szemlélésnek, amely eredendően a sajátom, mivel én magam is kontemplációból származom (mégpedig az »univerzális lélekéből«, mely az Univerzális Szellemet kontemplálja, éppen úgy, ahogyan az utóbbi a Végtelent kontemplálja). Szeretem a kontemplációt, és az, ami bennem szemlél, azonnal létrehozza kontemplációja tárgyát. A matematikusok számokat és ábrákat jegyeznek le kontemplációjuk eredményeként. Én azonban nem írok le semmit. Csak nézek, és a materiális világ formái felmerülnek, mintegy belőlem eredve…”

Plótinosz: Enneades III. 8. 4.

 

 

 

„Akit a teremtmények ilyen ragyogása sem világosít meg, az vak, akit ennyi kiáltás sem ébreszt fel, az süket; aki mindezekben az alkotásokban nem dicséri az Istent, az néma; aki ennyi jelből sem ismeri föl az Ősokot, az oktalan. (…) megállapíthatjuk, hogy mindaz, ami Istenből láthatatlan, a világ teremtése óta műveiből felismerhető, s így azoknak, akik ezekre figyelni nem akarnak, s Istent ezekben megismerni, áldani és szeretni nem akarják, nincs mentségük. Nem akarnak a sötétségből Isten csodálatos világosságára jutni…”

 

 

„Nyisd meg hát szemedet, hajtsd ide füledet, oldjad meg ajkad és tárd  föl szíved,
hogy minden teremtményben csak Istenedet lássad,
dicsérjed, szeresd és tiszteld, magasztald és imádd,
nehogy az egész világ felkeljen ellened.
Mert a föld kereksége harcba száll az esztelenekkel,
az értelmesnek viszont módot nyújt a dicséretre.
Elmondhatják a prófétával: Megörvendeztettél, Uram, műveddel,
s ujjongok kezed alkotásain.
Uram, mily nagyok a te műveid!
Bölcsességgel alkottad valamennyit és betöltötték a földet.

(Szent Bonaventura: A lélek zarándokútja Istenbe)