„Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.”

Kurt Almqvist

 

 

„A lények: virágok, fák, csillagok, madarak csak […] az Isten előtt való nevezetességet ismerik; egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség előtt való nevezetességgel.”

Hamvas Béla

 

 

 

 

Kaczvinszky József

 

Az igazi szépség

 

(részlet)

 


A fényképet készítette: Lerch András ©

 

A földi életben a szépség vall legtisztábban a Lélek valóságára. Az igazi szépség, amely független a személyes érdektől, független a koroktól és divattól és mely minden szemszögből nézve megmarad szépségnek.  A Természet ősi szépsége, mely fölötte áll minden anyagi és minden erő-megnyilvánulásnak.

Mindabban, ami szép, felismerhetjük a Lélek közvetlen hatásának a tükröződését.

Kell, hogy legyen valami, ami abszolút, hogy létrehozhassa hatásával a rendet, az összhangot és az értelmet, mindazt, ami együttvéve mint szépség nyilvánul meg a Természetben. A káoszból létrejött rendben nyilatkozik meg az abszolút hatás. Annak a rendnek ugyanis, melyet a káoszban a véletlen teremtene meg, már a kialakulása pillanatában széjjel kellene hullania, a káosz és a véletlen lényegi összefüggése következtében. A fennmaradó rend tehát az Abszolútumra vall. A rend pedig maga a szépség.

Még a virágoktól tarka rét szépségében is, ahol teljes összevisszaságban és rendszertelenségben nőnek és pompáznak a különböző virágok, összhang uralkodik a színek és a formák között és a Természet rendje nyilatkozik meg minden fűszálban és minden virágban.

A szépség nem anyag és nem erő, csak mindkettővel együtt van, mintegy bennük rejlik.

A szépség: szubtilis ragyogás.

A csillagos ég fönségében ugyanaz a szépség tündöklik, mint az atomok szerkezetében. Az érzéki szépségben a létérzet, az életvágy szimboluma ragyog. Még a matematika elvont törvényeit és összefüggéseit is világosság, tehát a szépség hatja át.

A sugárzó Nap magában foglal minden szépséget. Keringésében és a bolygók rendszerében értelem nyilatkozik meg, fényében világosság, hőt adó és mozgást létrehozó erejében a Természet rendje,sugárzásában pedig az élet.

Minthogy pedig rend, világosság és értelem, valamint azok minden kapcsolata: a Természet legmagasabbrendű alkotórészének a megnyilvánulása, azért a szépség a legmagasabbrendű megnyilvánulás a Természetben.

A szépség imádatában, a szép után való sóvárgásban a Természet legmagasabb síkjára, sőt a Természet fölé emelkedés vágyát ismerhetjük fel. Ami szép, az mindig a tökéletesség visszfényét sugározza szerte; az az abszolútumra, a Lélekre vall. Ami szép, az mindenkor több a puszta anyagi megnyilvánulásnál, az az örökkévalóságot, a változatlanságot lopja a jelenbe. Ami szép, az mindig titokzatos is, minthogy a mögötte rejlő hatás – s szépség lényege – felfoghatatlan és értehetetlen.

A férfi, aki a szeretett leány szép szemébe nézve, önkénytelenül is Istenre gondol, és a nő imádott tekintetében a Lélek sugarát látja meg, többet sejt meg, többet ért meg a szépség és az Abszolutum közvetlen kapcsolatából, mint a művész, aki a színek, formák, és mozgások tárgyi összhangjában keresi a szép lényegét.

Az igazi művészet a tárgyi világ fölé emelkedik. A művészetek alkotásaiban mégis a szépség közvetett megnyilatkozását ismerhetjük fel csupán. A művész sohasem alkothat eredetit a „szép” ábrázolásában, hanem csak a Természet kinyilatkoztatásait rögzítheti meg. Valamely kép, szobor, zenemű, vagy irodalmi termék akkor válik valóban művészi alkotássá, ha magában foglalja az értelem, a rend és a világosság szimbólumait. Mind e szimbólumok azonban ősidők óta a Természet jelenségeiben nyilvánulnak meg, – a legmagasabbrendű művészet is csak olyan szépséget fejezhet ki tehát, mely valahol, valamikor már megnyilatkozott. Az ember és a Természet nem tud alkotni szépséget, azt csak a Lélek közvetlen hatása hozhatja létre.[*]

 

Jegyzet

[*] [Forrás: Kaczvinszky József: Kelet világossága II. Gyakorlati Yoga. Nyíregyháza, 1995, Kötet Kiadó, 215–217. o. – A szerk.]

 

 

Vissza a Füveskönyv rovathoz >>>

Kapcsolódó bejegyzés a szerzőtől:

Születés >>>