„Ez a világ, amelynél nagyszerűbbet és éke­seb­­bet a természet sosem alkotott, és a lélek, a­­­­­­­­­mely szemléli és csodálja a világot, s egyúttal an­­nak legpompásabb része is, egészen a miénk és örök, s mindaddig együtt él velünk, ameddig jómagunk élünk. Bárhová űz tehát a sors, siessünk oda vidáman és emelt fővel, ret­­tenthe­tetlenül, s végigvándorolhatjuk az e­­­­­­­­­­­­­­gész földkerekséget, e világon igazi számű­ze­­tés nem lehet; mert a világon semmi sincs, amivel az ember közösséget nem érezne. Min­denünnen egyaránt az égre röppen tekintetünk, a menny a földtől mindenütt egyforma távolságra van.”

Seneca

 

 

„Ne idegenként bolyongjon az ember saját birodalmában […]. Aki nem tudja, hogy a villám elektromos szikra, aki a fizika, kémia és biológia legfontosabb alaptényeit nem ismeri, azt manapság műveletlennek nevezzük. Mégis be kell látnunk, hogy kevesebbet veszítünk, ha nem vagyunk tisztában e dolgokkal, mintsem a lényeggel, ama megnyilvánulási formákkal, amelyek az államban és a társadalomban körülvesznek bennünket, s amelyekben létünk gyökerei rejlenek. Nem külső tárgy, mint a természet, hanem egy benső, amit képesek vagyunk megértéssel felidézni: saját Énünk az, amit e helyütt újra fel kell ismernünk. A társadalom olyan, akár egy bűvös tükör; csak azáltal születünk meg, hogy belepillantunk – felébresztve tükrözi vissza saját lényegiségünket, amelyben felismerünk egy máskülönben rejtett szellemi hazát.”

Othmar Spann

 

 

„Minden emberben van egy romolhatatlan csillag, egy szubsztancia, ami arra ítéltetett, hogy a halhatatlanságban kristályosodjék ki. Ez utat mutatva múlhatatlanul ott ragyog az »Önmagam« fényteli közelségében. Az ember az igazsággal, az imával és az erénnyel, és csak ezekkel szabadíthatja ki e csillagot földi akadályoztatottságából.”

Frithjof Schuon

 

 

 

 

Kurt Almqvist

 

A dolgok kapuin át

 

Tíz meditáció[1]

 

(Részletek.)

[…]

 

A csermely

Az isteni Princípium nem cselekszik. Azáltal, hogy nem tesz semmit,
nincs semmi, amit ne Ő tenne.

Csuang-ce

Vajon nem példa értékű-e a csermely? Nem épít, mégis hatalmas, királyi csarnok nő körülötte a fák ágaiból. Nem játszik semmilyen hangszeren, de azáltal, hogy az erdő adta lehetőségek ritmusa szerint folyik, szüntelen, tiszta zenével tölti meg csarnokát. Nem keresi a végtelent, de természetének törvényét követve mégis eltűnik a tenger ölelésében.

 

 

[…]

 

Váratlan látogatás fentről

Csukott szemmel ültem. Mikor felnéztem egy kis pók mászott a levegőben, egészen közel hozzám. Úgy látszott, mintha szabadon lebegett volna. Egy kis ideig úgy maradt, majd felkúszott ahhoz a lámpához a mennyezeten, ahonnan jött. Ez a le- és felutazás háromszor megismétlődött. Olyan volt, mint egy fontos titok megnyilvánulása.

A szál, amely a pók járműve, saját anyagából, önnön belsejéből való. Ilyenformán a pók minden csekélysége ellenére Krisztus és minden más égi Hírnök jelképe: az a „szál”, amelynek segítségével leszállnak a Földre, majd újra felemelkednek onnan, az isteni Ige, amely csordultig tölti őket: „Senki sem ment fel a Mennybe, csak az, aki a Mennyből szállott alá: az Embernek Fia, aki a Mennyben vala.”

 

[…]

 

Fordította: Szelényi Szentjóbi Annamária

 

Jegyzet

[1] [Forrás: Kurt Almqvist: Genom tingens portar. Meditationer. Delsbo, 1989, Åsak. Részletek. Az első, a negyedik, a hetedik, a kilencedik és a tizedik meditáció forrásául szolgált: Tradíció évkönyv, Debrecen, 2003, Kvintesszencia Kiadó, 211–212. o. (– A szerk.)]