„Ez a világ, amelynél nagyszerűbbet és éke­seb­­bet a természet sosem alkotott, és a lélek, a­­­­­­­­­mely szemléli és csodálja a világot, s egyúttal an­­nak legpompásabb része is, egészen a miénk és örök, s mindaddig együtt él velünk, ameddig jómagunk élünk. Bárhová űz tehát a sors, siessünk oda vidáman és emelt fővel, ret­­tenthe­tetlenül, s végigvándorolhatjuk az e­­­­­­­­­­­­­­gész földkerekséget, e világon igazi számű­ze­­tés nem lehet; mert a világon semmi sincs, amivel az ember közösséget nem érezne. Min­denünnen egyaránt az égre röppen tekintetünk, a menny a földtől mindenütt egyforma távolságra van.”

Seneca

 

 

„Ne idegenként bolyongjon az ember saját birodalmában […]. Aki nem tudja, hogy a villám elektromos szikra, aki a fizika, kémia és biológia legfontosabb alaptényeit nem ismeri, azt manapság műveletlennek nevezzük. Mégis be kell látnunk, hogy kevesebbet veszítünk, ha nem vagyunk tisztában e dolgokkal, mintsem a lényeggel, ama megnyilvánulási formákkal, amelyek az államban és a társadalomban körülvesznek bennünket, s amelyekben létünk gyökerei rejlenek. Nem külső tárgy, mint a természet, hanem egy benső, amit képesek vagyunk megértéssel felidézni: saját Énünk az, amit e helyütt újra fel kell ismernünk. A társadalom olyan, akár egy bűvös tükör; csak azáltal születünk meg, hogy belepillantunk – felébresztve tükrözi vissza saját lényegiségünket, amelyben felismerünk egy máskülönben rejtett szellemi hazát.”

Othmar Spann

 

 

„Minden emberben van egy romolhatatlan csillag, egy szubsztancia, ami arra ítéltetett, hogy a halhatatlanságban kristályosodjék ki. Ez utat mutatva múlhatatlanul ott ragyog az »Önmagam« fényteli közelségében. Az ember az igazsággal, az imával és az erénnyel, és csak ezekkel szabadíthatja ki e csillagot földi akadályoztatottságából.”

Frithjof Schuon

 

 

 Ars Naturæ, II. évf. 3–4. sz. – Gazdaság és társadalom

 

Rutilio Sermonti

 

Hogyan vezetett az evolucionizmus válsághoz?

 

 

Az alaptévedés mindig ugyanaz: Darwin megtévesztő elméletei baljós politikai–gazdasági ideológiává alakultak.[1]

Akiben megmoccan a türelmetlenség azon állításom hallatán, hogy az egész atlanti modell szerint „civilizálódott” társadalmat éppen alapjaiban megrázó gazdasági krízis, s az abból való kilábalás lehetetlenségének indítóoka egy biológiai doktrínában rejtőzik, az kéretik, gondolkozzon egy pillanatig, és akkor talán megállapíthatja, hogy diagnózisom nem őrület vagy rögeszme következménye, hanem ellenkezőleg, alkalmasint éppen ahhoz az egyre gyarapodó kisebbséghez tartozik, amelynek sikerült egészében leráznia magáról az evolucionista előítéletet, melynek „keneteivel” legzsengébb korunk óta ­oltanak bennünket.

1925-ben, az USA-ban egyébként büntetőjogi eljárást indítottak egy bizonyos professzor Scopes ellen. Azzal vádolták, hogy állami iskolában tanította az evolucionizmust. Nagyon jelentős per volt, mert a felmentéssel – amivel zárult – minden vallásos természetű akadályt elsöpört a darwini (vagy annak feltételezett) elmélet hivatalos igazságkénti elfogadása elől.

P. M. dr. W. Bryan képviselte a vádat, és tudják, mi volt a fő érve? „Minden rossz, amitől Amerika szenved – mondta –, visszavezethető az evolucionizmus oktatására.”

Minden rossz, nem csak a biológiai tudományok fejlődésében! S értsük meg jól: az ártalmak, melyektől az amerikai szuperkapitalizmus 1925-ben szenvedett, ugyanazok voltak, mint amelyektől ma szenved – az egész világgal együtt, amit maga után vonszol. Csakhogy ma – egy újabb tragikus, haszontalan, makacsul kiprovokált és szándékolt háború után – állapota a haláltusa előfázisáig súlyosbodott. Hogyan juthatott Dr. Bryan – akinek műveltségében és Amerikáról való tudásában, nemkülönben mentális egészségében nincs okunk kételkedni – ilyesfajta meggyőződésre?

Könnyen, pontosan azért, mert az elmélet, amelyet a C. R. Darwin névre hallgató szenvedélyes naturalista szemérmesen elővezetett, azon emberek körében, akik roppantul el voltak látva mindennel, csak éppen biológiai ismeretekkel nem, valóságos entuziazmust idézett elő, és többé már nem tudományos tan volt, hanem tőrőlmetszett ideológia, mely magával tudott sodorni minden egészséges politikai, sőt gazdasági koncepciót.

Ezen ideológia (mondhatnánk, vitathatatlan hitvallás) tartóoszlopa a következő axióma: az marad életben és biztosítja magát, aki nagyobb hajlammal rendelkezik a túlélésre (fitness). A fitness magában foglalja a fajfenntartó képességet is. A túlélésre való nagyobb hajlamot (felsőbbrendűség) így kizárólagosan a tényleges eredmény igazolja. Ez volna hát a biológiai létezéssel kapcsolatos egyetlen kritérium, amelynek aztán politikai, gazdasági, technológiai, erkölcsi és a többi területre is érvényesnek kellene lennie.

Ezen a felbátorító és együgyű meggyőződésen alapul az egész úgynevezett „modern civilizáció”, nemhogy a biológia!

Nos hát: egyszerűen annyi történt, a valóság mutatta meg, hogy a legrátermettebb túlélése otromba mesebeszéd – legalábbis ami az emberi társadalmakat illeti. Rendkívül kiterjedt, és nemcsak természetietlenül, hanem egyenesen természetellenesen megerőszakolt kritériumok – mint amilyen a természeten való állítólagos uralom – szerint működő közösségekben természetes szelekcióról beszélni, akár csak konzerváló (nemhogy nemesítő) értelemben, egyszerűen őrültség. Ezzel szemben az imádott Eredmény-Isten, akinek meg kellett volna, hogy legyen az erénye ahhoz, minden területen biztonsággal mutassa a „helyes utat”, előnyben részesítette azt, aki jobban volt képes rombolni mások életét és utóvégre a sajátját is. Nem beszélve arról, hogy azokat, akik nagyobb számban maradnak alkalmasak a túlélésre, pusztán mennyiségi szinten nevezhetjük bárminek, csak éppen „győzteseknek” nem, pontosan ők a legnagyobb vesztesek és a szánalomra méltók; ők azok, akiknek a merő fennmaradáson kívül vajmi kevés van a tarsolyukban.

Fenntartható-e vagy sem, amennyiben nem dobjuk szemeteskukába az egész transzformista ideológiai kacatot (anélkül, hogy szétszórnánk a környezetbe), vajon elköszönhetünk a túléléstől is?

Fordította: Kocsi Lajos

 
Jegyzetek

[1] [Forrás: Linea. Quotidiano Nazionalpopolare. – A szerk.]