„Ez a világ, amelynél nagyszerűbbet és éke­seb­­bet a természet sosem alkotott, és a lélek, a­­­­­­­­­mely szemléli és csodálja a világot, s egyúttal an­­nak legpompásabb része is, egészen a miénk és örök, s mindaddig együtt él velünk, ameddig jómagunk élünk. Bárhová űz tehát a sors, siessünk oda vidáman és emelt fővel, ret­­tenthe­tetlenül, s végigvándorolhatjuk az e­­­­­­­­­­­­­­gész földkerekséget, e világon igazi számű­ze­­tés nem lehet; mert a világon semmi sincs, amivel az ember közösséget nem érezne. Min­denünnen egyaránt az égre röppen tekintetünk, a menny a földtől mindenütt egyforma távolságra van.”

Seneca

 

 

„Ne idegenként bolyongjon az ember saját birodalmában […]. Aki nem tudja, hogy a villám elektromos szikra, aki a fizika, kémia és biológia legfontosabb alaptényeit nem ismeri, azt manapság műveletlennek nevezzük. Mégis be kell látnunk, hogy kevesebbet veszítünk, ha nem vagyunk tisztában e dolgokkal, mintsem a lényeggel, ama megnyilvánulási formákkal, amelyek az államban és a társadalomban körülvesznek bennünket, s amelyekben létünk gyökerei rejlenek. Nem külső tárgy, mint a természet, hanem egy benső, amit képesek vagyunk megértéssel felidézni: saját Énünk az, amit e helyütt újra fel kell ismernünk. A társadalom olyan, akár egy bűvös tükör; csak azáltal születünk meg, hogy belepillantunk – felébresztve tükrözi vissza saját lényegiségünket, amelyben felismerünk egy máskülönben rejtett szellemi hazát.”

Othmar Spann

 

 

„Minden emberben van egy romolhatatlan csillag, egy szubsztancia, ami arra ítéltetett, hogy a halhatatlanságban kristályosodjék ki. Ez utat mutatva múlhatatlanul ott ragyog az »Önmagam« fényteli közelségében. Az ember az igazsággal, az imával és az erénnyel, és csak ezekkel szabadíthatja ki e csillagot földi akadályoztatottságából.”

Frithjof Schuon

 

 

 

 

 

Vízgazdálkodás ♦ Tájfilozófia és tájesztétika
Környezetbölcselet ♦ Embertan és kozmológia
Környezeti nevelés ♦ Kultúra és művészet

 

MEGRENDELÉS >>>

 

Tartalomjegyzék

 

Mohay Tamás

Természet és művészet, lélek és vallás

 

Titus Burckhardt

A víz szimbolikája

 

Horváth Róbert

Árpád-kori ökológia. Árokrendszer és vízgazdálkodás

 

Aldobolyi Nagy Miklós

Pusztuló vízország

 

Bogoly József Ágoston

A stíluskommunikáció értéklánca a természet közelségében.
Gondolatok a szegedi Tisza-part és a makói Maros-part tájesztétikájáról

 

Hans Riehl

A művészet mint szimbólum.
A művészettan és a művészetszemlélet alapja

 

Rodney Blackhirst

Platón Timaioszának mitológiai és rituális háttere

 

Stamler Ábel

Teocentrikus kozmológia és kozmológiai antropológia Bingeni Szent Hildegardnál

 

Aidan Hart

Az anyag átváltozása. Az ikon mint a keresztény ökológia paradigmája

 

Frithjof Schuon

Mindenütt meglátni Istent

 

Marius Schneider

A szimbólum természete és eredete

 

Csörgő Zoltán

A madarak szimbolikája a magyar néphagyományban

 

Kondor-Szilágyi Mária

A hattyú dala, avagy elválasztható-e a tej a víztől?

 

Hegedűs Zoltán

„A tojásnak tolla van”. Madárszimbolika égen-földön

 

A MADÁR-DHARMA ÉKSZERFÜZÉRE

 

Edl András

ödtenger a hegycsúcsok alatt. Kitekintés a kínai és japán természetszemléletre

 

Elior Deutsch

A természettisztelet metafizikai megalapozása: Kelet‒Nyugat

 

Knut A. Jacobsen

Bhagavad-gítá, T-ökozófia és mélyökológia

 

Kondor Attila

A lét szívéből növekvő természet. Tanulmány a tattvákról

 

A LÉTESÜLÉS ALAPELVEI – TERMÉSZET ÉS TERMÉSZETFELETTI A HINDÚ BÖLCSELETBEN.
Részletek Szvámí Hariharánanda Áranja és Szvámí Lakshmanjoo tanításaiból

 

Buji Ferenc

Axis mundi. Az ember testi formájának szimbolizmusa

 

Wolfgang Smith

Kozmológia a gnózissal szemben