Vajon s nem kiált-é az bölcsesség Mennyből,
Onnét alászállván hegyek tetejiből,
Sőt városokban is utcák közepiből,
De még házoknak is belső küszebiből?

Herceg Esterházy Pál: Az Isteni bölcsességről

 

 

„A fák, vagy az ég, a szél, a madarak, vagy a csillagok mindennap megajándékoznak. Megtaláltam a világ tengelyét.”

Hamvas Béla

 

 

„Ha valaki megkérdezné a természetet, hogy  miért hozza létre a műveit, a következőképpen válaszolna (ha egyáltalán odáig ereszkedne, hogy feleletet adjon): Helyénvalóbb lenne nem kérdezned (vagyis nem az eszeddel kutatnod), hanem csendesen tanulnod, ahogyan én is hallgatag vagyok. A beszéd ugyanis nem az én utam (hanem a Szellemé, aki szavakban nyilatkoztatja ki Önmagát). Azt kell tehát megtanulnod, hogy minden, ami létrejön, az én néma szemlélődésem tárgya, annak a szemlélésnek, amely eredendően a sajátom, mivel én magam is kontemplációból származom (mégpedig az »univerzális lélekéből«, mely az Univerzális Szellemet kontemplálja, éppen úgy, ahogyan az utóbbi a Végtelent kontemplálja). Szeretem a kontemplációt, és az, ami bennem szemlél, azonnal létrehozza kontemplációja tárgyát. A matematikusok számokat és ábrákat jegyeznek le kontemplációjuk eredményeként. Én azonban nem írok le semmit. Csak nézek, és a materiális világ formái felmerülnek, mintegy belőlem eredve…”

Plótinosz: Enneades III. 8. 4.

 

 

 

Ökofilozófia
a szellemi hagyományok fényében

 

Az Ars Naturæ műhelyről

 

 

Az Ars Naturæ Online az Életharmónia Alapítvány ökofilozófiai műhelyének internetes oldala. Elsősorban környezetfilozófiai, társadalmi, kulturális kérdések állnak vizsgálatainak középpontjában, szorosabban véve pedig a tradicionális és a modern civilizációk alapjait, az archaikus és a mai ember természettel való kapcsolatát, létszemléleti állásfoglalásait, értékrendjét, tevékenységeinek motivációit és hatásait, röviden szólva, az ember önmagához és környezetéhez való viszonyát kutatja.

Ebből kiindulva foglalkozik a környezeti nevelés, a mélyökológia és a humánökológia jelenkori feladataival, lehetőségeivel, továbbá a tudatökológia irányvonalának kidolgozásával, amely segítségével elfeledett vagy eddig nem látott távlatok nyílhatnak a világvallások, szellemi tradíciók természetszemléletének kutatásában és együttlátásában, illetve az ökológiai válság gyökereinek és megoldási lehetőségeinek feltárásában.

Az Ars Naturæ mindenekelőtt szellemi műhely: orientációját, tevékenységét – a tudatökológia művelése mellett – az Ars Naturæ folyóirat és a Libri Artis Naturæ könyvsorozat formájában juttatja kifejezésre.

Szemléletünkhöz illően az ökológiát Othmar Spann nyomán – és a szó etimológiai összefüggéseiből adódóan – a szellem és a természet közös életének háztartásaként határozhatjuk meg. A szellem a természet létokaival közvetlen kapcsolatban áll. A szellem gondolkozik, a természet teret ölt, s mindkettő közös ősforrásukra mutat.

A szellem azon létszemlélet körében jelenhet meg alkotó módon és megfelelő intenzitással az ember számára, amely minden igazi vallást, metafizikát, a szó eredeti értelmében vett filozófiát áthat. Egy olyan létszemlélés körében, amely a transzcendenciával való összeköttetésből fakad, abból ered és afelé tart, amely a kezdettel való kapcsolatát soha nem veszíti el.

Az előbbiek tekintetében a szellemiség mindig az eredettudat értelemadó aktusához kapcsolódik: ahhoz a magatartáshoz, amely értelmet ad a legalapvetőbb tetteknek is, méghozzá azt az értelmet, ami az adott tevékenységre, műre stb. nézve a világ kezdetétől fogva adva van, a megfelelő képességek és hozzáállás révén megtalálható, s ami alapján a természet – annak minden fokán – a rend, az egyensúly és a harmónia, egyszóval a béke jegyében művelhető. A különböző szellemi hagyományok ilyen rendkívül komplex „rátalálások” és a fellelt ősképek megvalósításának együttesei.

A hagyományokkal összhangban úgy látjuk, az ember környezetével és a természettel való viszonya csak a szellem érvényesítése révén rendeződhet. Művelés, kultusz, megszentelt tevékenység csak ez alapján bontakozhat ki.

Ez a hozzáállás vezethet el bennünket ahhoz a felismeréshez, hogy a természeti világ egyetlen eleme sem magyarázható magából a természetből: a természet maga természetfeletti eredetű, s erről minden pillanatban tanúskodik számunkra. E felismerés megmutatja továbbá, hogy amikor a természetet kutatjuk, isteni dolgokat kutatunk.

„A kultusz az ember apai szeretete és gyengédsége, öröme és szolgálata a természet iránt. Az ember tudja, hogy az idők elején, a teremtés első napján a paradicsomi, boldog, békés természet ura volt. Amikor az ember elanyagiasodott és bűnbe esett, a természetet magával rántotta. Nem a természet sötétítette el az emberi létet, hanem az ember bukása sötétítette el a természetet. Az embernek most vissza kell vinnie a természetet ősállapotába, s a földet újra paradicsommá kell tennie, mint ahogy eredetileg az volt. A kultusz az a tevékenység, amelynek értelme, rugója és célja, hogy a természet újra égi természet, a föld újra égi föld legyen. A természetet a megvilágosodott ember emeli fel, és a megvilágosodott természet az ember igazi hazája.”

„Isten azt akarja, hogy az ember és a természet virágozzék. Ez a virágzás a kultúra, amelyet az emberi kultusz, az ember megszentelt tevékenysége teremt. Az ember és a természet csak akkor virágzik, ha van benne értelem, szellem, szépség, igazság, béke […]. És csak akkor értelmes, szellemi, szép, igaz, békés, ha a kultusz, a szakrális tevékenység célja: virágozzék ez a föld!” (Hamvas Béla)

Tradicionális és jelenkori környezetfilozófia

 

Honlapunk fejlécén Kondor Attila: Et in Arcadia Ego (60x160cm, olaj, vászon, 2002) című festménye látható.

Az oldal jelenleg Firefox böngészővel működik optimálisan.